Életképek

Nagyon rég nem szedtem össze életképeket a blogra, és valahogy azt vettem észre, hogy nem is fotózom már annyi kis "lifestyle kép...


Nagyon rég nem szedtem össze életképeket a blogra, és valahogy azt vettem észre, hogy nem is fotózom már annyi kis "lifestyle képet", mint korábban - tudjátok, amikor odaugrik a citrom a tea mellé, vagy minden bögre kávét körbevesz nyolc szál virág, két párna, és három magazin. Igen-igen, azokra az életidegen szarokra gondolok, amiket pár hónapja még oly nagy élvezettel állítgattam össze. Most leginkább az utazásban és a természetfotózásban lelem örömömet, sőt, ha ezek nem lennének, azt hiszem, már hetekkel ezelőtt meg is háborodtam volna.

Elég fura időszakon megyek keresztül az utóbbi hónapokban. Tulajdonképpen egész felnőtt életemben mintha eddig a pontig haladtam volna. Úgy hiszem, minden ember szereti különlegesnek érezni (vagy inkább képzelni) magát, de aztán rohadtul bosszantja, amikor senki nem érti meg. Dühös saját magára, amikor az éhezőkre, a nélkülözőkre, a boldogtalanokra, a betegekre kell gondolni, mivel az ő élete tökéletes - és mégsem az. 

Persze nem vagyok boldogtalan. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy nagyon jó életem van, minden nehézséggel és bosszúsággal együtt. A bensőmben indult el valamiféle változás, valami mehetnékérzet, ami folyton ott ül a vállamon, és a fülembe súgja, hogy "egy helyben toporogsz, ideje indulnod". Lehet, hogy én kergettem magam ebbe a helyzetbe ezzel a viszonylag sok (ám még mindig kevés) utazással, de mégis úgy érzem, sehol nincs maradásom, nem köt le semmi, és nem akarok tartozni sehová. Az ide beillesztett képek teljesen indokolatlanok, nem kapcsolódnak ahhoz, amit itt leírtam, de azért jó érzés őket végiggörgetni, és örülni annak, hogy idén milyen sokáig tartott a nyár. 










Olvastad már?

5 hozzászólás

  1. Imádom a képeket, különösen azokat, amin fa van!

    Nos, nézheted más szemmel is az életet, elérted a célodat, most kell keresni másikat, biztos jön is magától az ihlet, de addig kipróbálsz sok mindent, a hajtóerő az megvan benned :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszenek a képek! :)

      Célom az van, a gond inkább az, hogy most néhány hónapig, amíg be nem fejezek egy OKJ-s képzést, nem tudok mozdulni semerre, ezért vagyok néha elkeseredve, vagy inkább ezért van mindig mehetnékem :)

      Törlés
  2. Többször elolvastam amit írtál, azt hiszem nekem is volt egy ehhez hasonló időszakom. Úgy többé-kevésbé minden rendben volt körülöttem, elégedett lehettem volna...de folyton frusztrált voltam, valami hiányzott. Bántott az a sok szomorú sors és gonoszság, ami a világunkban van. Olyan tehetetlennek éreztem magam... arra gondoltam csak múlnak az éveim és nem akarok ilyen életet. Ekkor kezdtem apróságokkal hozzájárulni ahhoz, hogy ha picit is, de jobb legyen a világ (legalábbis, amitől én hasznosabbnak éreztem magam) és kerestem új hobbikat, majd valahogy minden helyre került.

    Remélem Te is megtalálod a helyed :)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon jól esett olvasni a soraidat! Bár nem pontosan így érzek, hanem valahogy inkább menekülnék innen, meg a rengeteg felelősség elől (tudom, rettenetesen önző dolog). De megfogadom a tanácsodat, próbálom én is új dolgokkal lekötni magam, most például egy új nyelvet kezdtem el tanulni.

      Örülök, hogy Neked már rendeződtek a dolgaid, remélem hamarosan én is ugyanezt mondhatom majd, és ez az időszak csak egy fura emlék lesz! Szép napot! :)

      Törlés

Flickr Images