Braies helyett Bohinji-tó

Meg kellene már tanulnom, hogy nem szabad túl sok mindent betervezni egy útra. Az a baj velem, hogy mindent látni akarok. 


Meg kellene már tanulnom, hogy nem szabad túl sok mindent betervezni egy útra. Az a baj velem, hogy mindent látni akarok. 


Kevés a szabadnap egy naptári évben, és próbálom azokat minél jobban kihasználni. Ha elutazom valahová, egyből arra gondolok: mi az, ami még közel van? Ami még éppen beleférne? Prágából hazafelé jövet Český Krumlov városkáját szerettem volna megnézni, de végül nem úgy alakult. Szlovéniában pedig szerettem volna átmenni egy napra Olaszországba, hogy kipipálhassak egy (számomra) nagyon fontos tételt a bakancslistámról: csónakázni szerettem volna Európa egyik legszebb kis alpesi taván, a Braies-tavon (vagy Pragsi-tó, ki hogyan ismeri). 

Végül persze lebeszéltem róla magam, hiszen egy teljes napunk ráment volna, és Szlovéniához amúgy is kevés volt ez a szűk négy nap, amit ott töltöttünk. Bele kell törődnöm, hogy ezt idén egyszerűen nem tudom már kipróbálni. Talán jövőre, vagy azután. Ilyenkor olyan szomorú tudok lenni, amikor annyira közel vagyok valamihez, amit látni szeretnék, és úgy kell hazajönnöm, hogy nem tudtam megnézni, átélni. Tipikusan a "minél több helyen járok, annál inkább rájövök, mennyi mindent nem láttam még" esete. Valahogy egyre nő bennem ez a hiányérzet, és tudom, butaság, mert még fiatal vagyok, mégis úgy érzem, kifutok az időből. De persze addig jó, amíg vannak új helyek, amit az ember fel akar fedezni. Az már komoly baj, amikor megszűnünk vágyni dolgokra. 

Tudom, egyszer még ott fogok lebegni egy kicsi csónakban a Braies-tó közepén. Nem tudom, mikor, de ott leszek. Addig is viszont maradt a hasonlóan szép Bohinji-tó, amit hazafelé néztünk meg. Borult, felhős nap volt, a felhők teljesen a tó fölé, a hegyek közé kúsztak. Bár egyelőre ott sem jártam sajnos, de a norvég fjordokat képzelem még ilyennek. Kevés időt töltöttünk itt, alig két órát, de nekem így is jobban tetszett, mint a Bledi-tó. A Bohinji-tó sokkal közelebb van ahhoz az érintetlen (vagy legalábbis annak tűnő) Szlovéniához, amit annyira megszerettem. Ha a természet közelségére vágytok, inkább ide utazzatok, Bled úgyis olyan közel van, hogy akármelyik nap el lehet menni oda is kirándulni. 





Melyik volt a legszebb tó, amit valaha láttatok? 


Olvastad már?

2 hozzászólás

  1. Mi is gondolkodunk egy Szlovén utazáson. Akkor érdemesebb itt megszállni, mint a Bledi-tónál? Mert oda lett volna a fő cél.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, bocsi, hogy csak most válaszolok, egy ideje nem néztem a blogon a kommenteket!! Remélem, még nem késő! :)

      Nem mondom, hogy feltétlenül érdemesebb, kinek melyik tetszik jobban. Én biztos, hogy inkább a Bohinj-tóhoz hasonló helyeket választom ezentúl. Bled is szép, de főleg a várhoz közelebb eső oldala már teljesen be van építve, szállodák, éttermek, panziók, igazi kis turistaparadicsom. Bohinjban sokkal vadregényesebb a táj, hatalmas szállodák helyett több a kis faházikó, kisebb a tömeg, csendesebb. A tó partja is szebb, szinte a tengerparthoz hasonló, kavicsos partja van, fürséhez inkább ezt a tavat ajánlanám, mint a Bledi-tavat. A két hely viszont annyira közel van egymáshoz, hogy lényegében mindegy, hol szállsz meg, mert autóval alig fél óra a táv a kettő között.

      Bledet semmiképp nem érdemes kihagyni, ezért ha először mentek Szlovéniába, akkor inkább ott nézzetek szállást, és Bohinjba menjetek át egy vagy két teljes napra, fürdeni, hegyet mászni vagy kajakozni :)

      Törlés

Flickr Images