Pillanatok 2016-ból

Nagyon ritkán érzem azt, hogy lehetek maximálisan őszinte a blogon. Persze szabad véleményt formálhatok, írhatok az életemről.. de ez ...


Nagyon ritkán érzem azt, hogy lehetek maximálisan őszinte a blogon. Persze szabad véleményt formálhatok, írhatok az életemről.. de ez mégsem egy anonim blog, a nevem ott virít a bejegyzések alatt, az ismerőseim mind tudják, hogy én vagyok ott a csináld magad posztok, az utazásos álmodozások és a gyönyörűen lefotózott csésze kávék mögött. Pár hetes tépelődés után úgy döntöttem, őszintén fogok írni az idei évemről. 2016 furcsa, ellentmondásos év volt: fantasztikus élményekben volt részem, csodás helyeken jártam, de kaptam néhány életre szóló leckét is. 

Ismered azt az érzést, amikor minden klappol? Tökéletes, nyugodt, szinte unalmas kis élet, boldog párkapcsolat, hatalmas nyáresti kacagások az erkélyen a barátnőkkel, utazás, hétvégék a családoddal, akikhez szinte repülsz haza, nem úgy, mint tinikorodban, amikor ciki volt puszit adni anyukádnak. Csodaszép reggelek és őrjítő naplementék, a hársfa és az orgona illata tavasszal és kora nyáron. Minden fantasztikus. Kivéve a lelkednek egyetlen kis zugát, aminek, ha kinyitod az ajtaját, egy gondosan elhelyezett kis sz*rdarab ül ott, már elnézést kérek a kifejezésért. De, hogy ne legyek ilyen vulgáris, nevezzük egy kis szörnynek, mint a köptetőreklámból Hurutkát. Aki egyre nő és nő, ha nem kezdesz el foglalkozni vele, és végül azon kapod magad, hogy gyomorideggel ülsz a villamoson, behunyt szemmel, és azt kívánod, bár ne kellene leszállni, bár még tegnap este, vagy legalább már ma délután lenne, és kiszakadhatnál kicsit a pillanatból.

2016! Milyen furcsa év! Váltak valóra évek óta dédelgetett álmaim. Végre eljuthattam Amszterdamba, és ezen kívül még több más városba és országba is. Ha egyelőre nem is repülőn ülve, de parasailingezés közben átélhettem, milyen érzés a világra felülről tekinteni. Láttam felhőkbe vesző hegycsúcsokat, sétáltam színpompás tulipántengerben, behunyt szemmel feküdtem a homokban, miközben a tengerbe lógott a lábam. Szereztem életre szóló barátságokat. Elkezdtem igazán megérteni azt, milyen a szerelmeddel egy közös otthont felépíteni, milyen a saját nappalitokban filmet nézni, és milyen vágyni a saját kis hétköznapjaitok nyugalmára. Amikor este összekucorodtok a kanapén, megisszátok azt a jól megérdemelt kis sört vacsi után, és belefeledkeztek egy sorozatba. Visszatekintve csodás, örömteli évem volt, és kicsit szomorú vagyok, hogy ilyen gyorsan véget ért :)

De idén kellett rájönnöm arra is, milyen pofonokat tartogat a felnőtt élet - és valójában milyen könnyű őket kikerülni! Szerintem rég vége van már például annak a korszaknak, amikor megbélyegeztek, ha nem egy helyen dolgoztad le az egész életed. Vagy ha elkezdtél, de nem fejeztél be valamit. Például az egyetemet. A naplóírást. A zongorázni tanulást. És még sorolhatnám.

Még akkor is, ha a nagyszüleink fejet csóválva mormolnak valamit, mert persze ők ezt nem így gondolják. Soha nem volt ilyen egyszerű kiállni magunkért, mint most. Soha nem volt ilyen egyszerű azt mondani, hogy én nem ezt érdemlem, vagy nem így képzelem el az életemet, mint most. Ha valahol nem érzed jól magad, valamit nem szeretsz csinálni, vagy egyszerűen csak úgy érzed, máshol, mással foglalkozva boldogabb lennél... Vagy talán meguntad, hogy úgy kezelnek, mint egy tál ázott müzlit, amiről egy hirtelen telefonhívás miatt megfeledkeztek, és mire visszatértek a reggelizőasztalhoz, már ehetetlen az egész... Akkor nem szégyen váltani, továbbmenni, vagy ahogy egyesek gondolják: feladni.

De szerintem az adja fel igazán, aki minden reggel sírásra álló szájjal, vagy vöröslő fejjel, dühösen száll be a maga kis mókuskerekébe, mert fél belőle kiesni. Az adja fel, aki elhiszi, hogy nincs joga a saját életének alakításához. Nem tetszik egy ruha, vagy szorít? Lökd ki, add el, ajándékozd egy vékonyabb barátnődnek. Utálod a brokkolit, a mindenféle agyonpampucolt egészséges kajákat, és sírva tolod be az ázott zabkását? Istenem, hát egyél meg egy kolbászos rántottát. 

Egy életünk van, minden napból, hétből és naptári évből, így 2016-ból is egy van. Nem szeretném, hogy pesszimistának tartsatok, mert nem vagyok az. Szeretek élni és szeretem az életem. De realista vagyok. Eggyel kevesebb karácsony, eggyel kevesebb nyár, eggyel kevesebb alkalom lesz már arra, hogy ússzak a tengerben. Eggyel kevesebb orgonavirágzást és hullócsillagesőt fogok már látni, és 366-tal kevesebb naplementét. Nem érdemlem meg, hogy olyan dolgok legyenek az életemben, amiket utálok, amiktől szó szerint hánynom kell, vagy sírva fakadok tőlük a csöndes kis mosdóban, miközben a galambokat bámulom az épület tetején, akik szabadabbak, mint én. Nem érdemlem meg, hogy belenyomorodjak a mindennapok szürkeségébe, és az életem legfontosabb pillanatai azok legyenek, amikor befizetem a számláimat vagy bevásárolok a másnapi ebédhez. Nem érdemlem meg, hogy bólogatnom kelljen, vagy szemet hunyjak olyan dolgok fölött, melyekről nyilvánvalóan tudom, hogy nem igazak. Nem ezért erőlködtem, és főleg nem ezért születtem erre a világra.

Nem tudom, csak én vagyok-e így vele, lehet, hogy csak az én személyiségemből fakad, de mintha belénk nevelték volna a túlzott óvatosságot. Pedig olyan sosincs, hogy ne lenne valahogy. Ha nem szusitálat, prémium kolbászt vagy gourmet hamburgert eszel vacsorára, hanem konzervből készült babfőzeléket, vagy 200 forintos teszkós bagettet - hát istenem, mindegyikkel jól laksz. Nem egy fullos, méregdrága wellness hotelben szálltál meg, kilátással a Vondelparkra, hanem egy hostel emeletes ágyán kucorogsz a barátaiddal? Na és? Ha kilépsz az ajtón, Hollandiában vagy így is, úgy is. Boldog vagy, vagy sem? Utál mindenki, ha körbenézel, vagy szeretnek és támogatnak? Ennyi a lényeg. Nincs is szebb, mint reggel felkelni és konstatálni, hogy az életed csodás, és a gyomrod és az idegrendszered is köszöni szépen, rendben van.

Köszönöm 2016 a csodás élményeket, utazásokat és az életre szóló leckéket. 2017, izgatottan várlak - valami azt súgja, felejthetetlen év lesz a következő is! Addig pedig jólesik visszanézni az elmúlt év legszebb pillanataira :)






Nagyon boldog új évet kívánok nektek! :)





Olvastad már?

3 hozzászólás

  1. Én is hullámzónak éltem meg az idei évet, soraid a számból vették ki a szavakat.
    A képek még mindig csodálatosak. :)

    VálaszTörlés
  2. Sok szép helyen jártál! Nagyon szépek a képeid! Az élet ilyen: hullámvasút - egyszer fenn, egyszer lenn. De alakíthatjuk magunknak! :)

    VálaszTörlés

Flickr Images