Kotor

Kotor városa nem véletlenül került be a Lonely Planet idei Top 10-es listájának tagjai közé. Óvárosának meredek, macskaköves utcáin mi...


Kotor városa nem véletlenül került be a Lonely Planet idei Top 10-es listájának tagjai közé. Óvárosának meredek, macskaköves utcáin mintha megállt volna az idő, a hegyre felkúszó Szent János erődből pedig lélegzetelállító kilátás nyílik az öbölre. 

Kotor Budvától egy kényelmes, félórás autóútra van, de szervezett kirándulások is indulnak ide, ha nem kocsival érkeztek Montenegróba - bár lényegesen borsosabb áron. Ahhoz képest, hogy milyen gyönyörű, és persze népszerű ez a város, meglehetősen olcsónak mondanám. Közvetlenül a várfalakon kívül parkoltunk, 2 óráért pedig kevesebb mint 2 €-t fizettünk (ami még hazai, például debreceni viszonylatban is eléggé olcsónak számít). Az erődbe is beléphetsz mindössze 3€-ért (vagy 2.50€-ért? Ennyi idő után kicsit kihagy az emlékezetem). Az erőd legmagasabb pontjáról a legcsodásabb a kilátás - ehhez azonban csaknem 1200 métert kell felkapaszkodnod a meredek lépcsőkön. Mi csak félútig jutottunk, és a délelőtti hőségben ez is meglehetősen fárasztó volt. Vizet mindenképp vigyetek magatokkal, ha nem akartok rászorulni az erőd egyes pontjain várakozó furfangos vízárusok drága készleteire. Nyaranta a legjobb időpont a látogatásra egyébként szerintem a kora délelőtti órákban van, 8-9 körül, amikor a hegyoldal még teljesen árnyékban van, és nincs kánikula; vagy esetleg késő délután, amikor kicsit enyhülni kezd a hőség.


Viktorral körülbelül onnantól datálhatjuk felnőtté (vagy legalábbis kevésbé átlagturistává) válásunkat, amikor abbahagytuk az ész nélküli ajándékvásárlást a családnak. Az utazás nem hinném, hogy kötelezően magában hordozná a szuvenírek tömeges hazahordását. Nincs névnap, nincs szülinap, nincs karácsony... szeretem én a szüleimet és a barátnőimet, de miért lennék köteles ilyenkor órákon át valami apró porfogó, szükségtelen kacatra vadászni nekik, ami folytonosan egy olyan helyre fogja emlékeztetni őket, ahol talán még nem is jártak? Szóval erről a "jó szokásunkról" egy ideje letettünk, Ettől függetlenül 1-1 apró, különleges emléket mindig magunkkal hozunk: Hollandiában például Amszterdam legrégibb bolhapiacán vásároltam egy kis, kézzel festett tányérkát, Kotorban pedig ettől a kislánytól vettem egy kavicsot, amit ő maga festett, és árult az óváros egyik félreeső utcáján :) 



A hazaindulás napján körbeautóztunk a Kotori-öböl mentén, és megálltunk egy kicsit Perastnál is, gyönyörködni a kilátásban.





Olvastad már?

0 hozzászólás

Flickr Images