A fekete hegyek országa

Montenegró nem véletlenül kapta ezt a nevet: a Dinári-hegység vonulatai átívelnek az egész országon, s meredeken zuhannak a tengerbe. M...


Montenegró nem véletlenül kapta ezt a nevet: a Dinári-hegység vonulatai átívelnek az egész országon, s meredeken zuhannak a tengerbe. Montenegróról sokaknak a zsúfolt strandok és a véget nem érő bulik jutnak az eszükbe, de az én szívembe elsősorban vadregényes tájai miatt lopta be magát.


Ha errefelé jártok - és különösen akkor, ha hozzánk hasonlóan ti is Szerbián keresztül, autóval érkeztek az országba - mindenképpen érdemes egy kitérőt tenni a Durmitor Nemzeti Park irányába, mely az UNESCO természeti világörökségeinek része, a világ második legmélyebb kanyonjával, a lélegzetelállító Tara-szurdokkal együtt. A szurdok mélysége akár az 1300 métert is eléri, lent a mélyben pedig a hihetetlenül kék vizű Tara folyó kanyarog. Mi reggelizni álltunk meg a Tara-híd közelében, de akár 1-2 napot is érdemes lehet itt eltölteni. Sajnálom például, hogy nem volt időnk kipróbálni a raftingolást (egész napos progam, körülbelül 60-100 € fejenként, és általában magában foglal egy ebédet és/vagy reggelit is az ár). 

Montenegró egyébként az ellentétek országa is. Nem is tudom eldönteni, milyen érzéseket keltett bennem. Egyrészt ott vannak a gyönyörű tájak, a felhőlepte hegycsúcsok, az előreugró sziklafalakkal szegélyezett hűs vizű zöldeskék tenger, a hangulatos, macskaköves óvárosok... A következő pillanatban azonban felbukkan a szeméttenger;  az elkezdett, de be nem fejezett épületekből kiálló drótok és a mellette magasodó törmelékhalmok rontják el a nemrég még csodás látványt. Nem tudom, hogy láttam-e már olyan országot, ahol ennyire szorosan egymás mellett létezik a fényűzés és a nélkülözés. Amikor Budva egyik legszebb strandja, a Mogren felé haladva átsétálunk egy luxusszálloda medencés tetőterasza alatt és megcsapja az orrunkat az ammónia kellemetlen szaga, vagy amikor a Mogren kastély romjainál nézzük az egyébként lélegzetelállítóan szép naplementét, egy hatalmas szemétdomb közepén... nem biztos, hogy az lesz az első gondolatunk, hogy hűha, ide még vissza szeretnék térni. Persze mondhatjuk, hogy ugyanez van Budapesten vagy Európa akármelyik nagyvárosában is - Budva viszont egy viszonylag kicsi, tengerparti városka, körülbelül 15.000 állandó lakossal. Nagyjából ennyien lakják a szülővárosomat, Berettyóújfalut is! Persze nagyon jól éreztem magam a Budván töltött egy hét alatt, de azért tényleg elképedtem, hogy a szépség mellett mennyi szemét, kosz és nyomor zsúfolódott össze ebben az egyébként apró városban. Úgy értem, hogy például a kisebb görög, vagy olasz tengerparti települések többségén nem feltétlenül ez fogadna minket. 


Mindennek ellenére (vagy éppen ezért) azt kell mondjam, tényleg csodás helyeken jártunk: megmásztuk Kotor világhírű erődjét, sétáltunk Milocer és Sveti Stefan partjain, kis hajóval átutaztunk a Budvától körülbelül 1 kilométerre fekvő Sveti Nikola szigetre, kipróbáltuk a parasailinget, és hazafelé megálltunk egy kicsit Dubrovnikban is. Hamarosan ezekről is írok majd :)


Olvastad már?

5 hozzászólás

  1. Szia! Mi is pont Budván voltunk még augusztus elején. Nekem nagyon tetszett. Voltunk mi is Dubrovnikban, Kotorban a Sveti Stefanon. Ha jól gondolom még nem nagyon voltál Balkánon. Mert bizony Montenegró az Balkán. Itt természetesek a félkész házak meg sajnos a hulladék is. Nem tagja az Uniónak, tehát a hulladékgazdálkodása nyilván hagy kivetnivalót maga után. Horvátország felől mentünk, nyilvánvalóan látszott egy kis színvonalbeli visszaesés, de szerintem egyáltalán nem volt vészes. Voltam Albániában is, ahhoz képest Montenegró fejlett és sokkal-sokkal jobban ügyel a tisztaságra. Ezeken nem kell "fennakadni", nyilván minden szebb lenne hulladék, félkész házak stb. nélkül, de a Balkán már csak ilyen és számomra pl. ez adja a báját neki. Ettől "eredeti". Engem a tömeg az pl. sokkal jobban zavart. De nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Csak amiatt nem megyünk vissza, mert minden évben új országokat fedezünk fel. :) Nektek mi a következő úti cél? Á.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Tényleg nem igazán voltam eddig a balkáni térségben - illetve Horvátországban voltam három alkalommal, és bár az is a térség része, mégis kicsit más, mint Montenegró (gondolom ebben szerepet játszik az EU tagság, az ehhez kapcsolódó fejlesztések, és az is, hogy Montenegróban csak néhány éve kezdett komolyan fellendülni a turizmus). Ettől függetlenül én is imádtam itt lenni, főleg a hegyvidéki területek ejtettek ámulatba. A tömeg minket is zavart picit, így folyton csendesebb partszakaszok után kutattunk - a Budvától néhány kilométerre lévő Jaz beach sziklás szakaszai eléggé nyugisak, az lett a kedvencünk :)

      Mi is folyton az új kalandokat keressük :) Sajnos idén már nem hiszem, hogy elutazunk külföldre, de februárban Csehországba megyünk, és tervben van egy angliai körút is! És ti, merre mentek legközelebb? :)

      Törlés
  2. Szia! :) Nekünk is a Jaz Beach volt a kedvencünk, annak is az a része, ahol már nem voltak lerakva napágyak. Ott alig voltak. Voltunk a Mogren-en is, meg a Slovenksa strandon is. A maguk módján ezek is szépek, de az egymás szájában fekvés az nagyon nem nekünk volt való. Ezért inkább kocsiba ültünk és mentünk a Jaz-re. A Ploce és a Trsteno volt még nagyon jó strand, de a tömeg miatt ezeket is csak megnéztük. Idén még megyünk Prágába, a karácsonyi vásárba, meg még esélyes egy Németországi út is, de az még képlékeny! :) Á.

    VálaszTörlés

Flickr Images