Életképek

Minden év márciusában hatalmába kerít egy furcsa érzés. Ezt érzem, amikor reggelente kinyitom az ablakomat, és megcsap a még hűvös, de...


Minden év márciusában hatalmába kerít egy furcsa érzés. Ezt érzem, amikor reggelente kinyitom az ablakomat, és megcsap a még hűvös, de már friss illatú tavaszi levegő. Amikor délutánonként hazafelé tartok, és még a legnagyobb városi forgalom közepette is hallom a madarak énekét. Amikor megpillantom az első krókuszokat, ahogyan felütik fejüket a kertekben. Aztán az ibolyákat. A jácintokat. A tulipánokat. Ezt érzem, ahogyan egyre hosszabbak lesznek a nappalok, és ragyogó napsütésben sétálok haza munka után. Bár boldog vagyok ilyenkor, egyszerre elönt valamiféle megmagyarázhatatlan szomorúság is. Hosszú hónapokat vártam erre az időszakra, és tudom, hogy bár még csak most kezdődött, nagyon hamar elillan majd. Egyszerűen nem tudok akkora levegőt venni, hogy teleszívjam a tüdőmet a tavasz minden csodájával. Nem tudok annyi fényképet készíteni a kedvenc virágaimról, hogy az enyhítse hiányukat a következő tizenegy hónapban. Próbálok a pillanatnak élni, de ez nem mindig olyan egyszerű. A legszebb pillanatok múlnak el a leggyorsabban, és utána már csak emlékeinkben őrizhetjük őket, és ez még akkor is nehéz, ha tudjuk, hogy jön még új tavasz.







Ti mit szerettek a leginkább a tavaszban?


Olvastad már?

2 hozzászólás

  1. Teljesen odavagyok a tulipánokért!! A tavaszt szeretem én is, bár még reggel hideg van, ha nap közben nem esik és süt a nap, már hallani a madarakat és mindjárt jól kezdődik a reggel.

    VálaszTörlés

Flickr Images