Óévbúcsúztató

Szeretek fotózni, mert leginkább így tudok megőrizni egy-egy darabkát azokból a pillanatokból, amelyek igazán boldoggá tesznek. Minden é...

Szeretek fotózni, mert leginkább így tudok megőrizni egy-egy darabkát azokból a pillanatokból, amelyek igazán boldoggá tesznek. Minden év végén jólesik átnézni az elmúlt tizenkét hónap fotóit, megállni egy percre, és felidézni az emlékeket. Persze sokan mondhatják - és mondják is -, hogy értelmetlen ennyit fotóznom, hiszen még fiatal vagyok, ugyan miért ne emlékeznék évek múlva is a diplomaosztómra, a kefaloniai nyaralásra, vagy az összeköltözésre Viktorral? Természetesen a nagy dolgokra fogok emlékezni, de fényképek nélkül öt, tíz vagy húsz év múlva nehezen tudnám felidézni a kertben napozást egy forró nyári délutánon. Egy teljesen átlagos, ám mindennél többet érő kávézást a lányokkal. A drótkerítésre felkapaszkodó gyönyörű rózsát, amit akkor fényképeztem le, amikor a legjobb barátnőmet látogattam meg Pesten. Az esőcseppeket a kerti virágokon. A csodás napfelkeltéket, amiket az erkélyemről látok, mielőtt dolgozni indulok. A melegszendvicseket, amiket Viktorral az összeköltözésünk napján ettünk, miközben halmokban álltak a kicsomagolatlan holmik a szobában.



2015 a változások éve volt számomra. Már rögtön az elején meg kellett küzdenem egy régi, igen nagy félelmemmel - ugyanis egymás után szépen sorban kiműtötték mind a négy bölcsességfogamat. Utólag visszagondolva a műtét utáni lábadozások az évem legszebb időszakai közé tartoznak, hiszen itthon pihenhettem, Harry Pottert nézve és apró dolgokat alkotva papírból, konzervdobozból, levegőre száradó gyurmából, fonalból és minden elképzelhető kreatív alapanyagból. 

2015 az év, amikor lediplomáztam, és dolgozni kezdtem: ráadásul azon szerencsések közé tartozom, akik szeretik is a munkájukat. Mindez azzal járt, hogy egyre inkább Debrecent kell otthonomnak neveznem, hiszen csak péntek esténként járok haza a szüleimhez. Mióta Viktorral októberben összeköltöztünk, egyre inkább azon kapom magam, hogy öntudatlanul is a debreceni lakásra szoktam otthonként hivatkozni. Ez furcsa érzéseket vált ki belőlem, és nevetséges apróságnak tűnhet, de ezt volt a legnehezebb megszoknom a "felnőtté válásban". Még mindig furcsa gombóc van a torkomban és elszorul a szívem, amikor arra gondolok, hogy már nem az a ház az otthonom, ahol felnőttem, és ahol az eddigi legboldogabb éveimet töltöttem. Nyilván tudtam, hogy előbb-utóbb eljön majd ez a pillanat, hiszen a munkám is Debrecenhez köt, illetve Viktorral sem a szüleink nyakán terveztem közös életet kezdeni. Ennek ellenére mégis nehéz volt ehhez a gondolathoz hozzászokni.

2015 az év, amikor megtanultam főzni, kölyökoroszlánokat simogattam, életemben először piknikeztem és utaztam kompon. Viktorral eltöltöttünk egy mesés hetet Kefalonia szigetén, ahol olyan vadregényes tájakat és természeti csodákat láttunk, mint eddig még soha. Augusztusban a Jón-tenger után az Adriai-tengerben is megmártóztunk (igaz, olyan hideg volt, hogy én csak térdig mentem bele), és életemben másodjára láthattam a Plitvicei-tavakat. 

2015 az év, amikor Viktorral megvettük az első közös karácsonyfánkat, most pedig lassan 5 év után először fogunk kettesben szilveszterezni a közös otthonunkban, a közös jövőt tervezve. Bár imádok terveket készíteni és listákat írni, szigorúan csak egy évre tervezek előre, mert sosem lehet tudni, mikor és hogyan szól közbe az élet, és lép érvénybe Murphy örök törvénye. Remélem, 2016 is hasonlóan izgalmas és mozgalmas év lesz: Viktorral három külföldi utazást is tervezünk, szeretnénk kifesteni és felújítani a lakást, és biztos, hogy jövőre is annyi fényképet fogok készíteni, amennyit csak bírok. 







Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok nektek!
Tartsatok velem jövőre is :)


Olvastad már?

4 hozzászólás

  1. Gratulálok az évedhez és kívánom, hogy 2016 legalább ennyire élményekkel teli legyen :) Gyönyörű fotók!

    VálaszTörlés
  2. Csodásak a fotóid, mint mindig!
    KELL a fotózás, annyira jó lesz később visszanézni a képeket, és bizony én csomó dolgot elfelejtenék, ha nem lenne róla fotó. Szerintem mindig haza tudsz menni a szüleidhez, én is "haza" megyek mindig, más érzés, amikor már nem lakik ott az ember a szüleinél, de kicsit mindig gyerek lehetsz otthon, remek érzés! Lehet, most ez még nem jön át, de én már nagyon régóta külön lakom és egyre jobban szeretek hazamenni, minél öregebb vagyok.
    Boldog új évet és minden szépet, jót neked, nektek az új évre!

    VálaszTörlés
  3. Mozgalmas éved volt, gratulálok az eredményekhez! Jó, hogy ilyen hamar találtál munkát! Olyat, amit szeretsz. A képek nagyon-nagyon szépek megint! Most két otthonod van és ez így lesz, míg élnek a szülők. Addig örülj, amíg otthonról van hova hazamenned, ahol a szüleid várnak rád szeretettel.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépek a képek!Én is szeretem megörökíteni a boldog pillanatokat, mert nagyon jó érzés visszanézni a képeket. Nekem is hasonlóan jól és eseménydúsan telt a 2015-ös év, életem legboldogabb időszaka!:) Örülök, hogy neked is boldog éved volt és remélem, hogy a 2016-os év is ilyen jó lesz!:) Sok sikert!

    VálaszTörlés

Flickr Images