ÉLETKÉPEK

A mai életképek kissé rendhagyóak lesznek - úgy is mondhatnám, hogy ez az Életképek-különkiadás :) Általában több hét fotóiból szoktam vál...

A mai életképek kissé rendhagyóak lesznek - úgy is mondhatnám, hogy ez az Életképek-különkiadás :) Általában több hét fotóiból szoktam válogatást készíteni, de most néhány olyan fényképet mutatok nektek, amelyeket vasárnap és hétfőn készítettem, amikor Viktorral Budapestre utaztunk. A fővárosunkkal még mindig eléggé ellentmondásos a viszonyom: egyszerűen viszolygok ettől a hatalmas tömegtől, a piszkos, zajos, nem éppen a legjobb illatú utcáktól - ugyanakkor mindig fedezek fel gyönyörű és hangulatos helyeket is, amikor itt járok. Azt nem tudom, hogy hosszú távon meg tudnám-e szeretni; előbb-utóbb nyilván hozzászoknék, de azért titkon örülök, hogy nem kell itt élnem. Mivel kisvárosban, annak is a kertvárosi részében, madárcsicsergéshez és kakaskukorékoláshoz hozzászokva nőttem fel, néha még Debrecent is túl soknak érzem. Persze vannak, akik éppen ezért vágynak a főváros nyüzsgésére, menekülve az unalmas nyugalomból, de azt hiszem, én amíg élek, kisváros-párti maradok. 


Szerencsére Budapestnek is vannak zöld, csendes, nyugodt részei - például Hűvösvölgy, ahol az egyik legjobb barátnőm (akivel osztálytársak voltunk) lakik a párjával (aki pedig Viktor osztálytársa volt). Érdekes furcsaság még, hogy az általános iskolai tablóink háttere is azonos, csak két év eltéréssel készültek. Sőt, emlékszem, hogy éppen Viktorék tablóját mutatta nekünk mintaként a helyi fényképész, csak persze akkor még egyikőjüket sem ismertük. Csak azért, hogy súlyosbítsuk az egybeeséseket, barátnőm szülinapja éppen ma, augusztus 12-én van - pont, mint anyukámnak - így kissé előrehozva, de ezt is megünnepeltük vasárnap a Salvatore koktélbárban. Ja, és szerencsére neki sem kell túl sok dátumot fejben tartania, mert én meg a barátjával, Norbival osztozom a szülinapunkon, augusztus 31-én :D



Teljesült egy hónapok óta dédelgetett álmom is: végre eljutottam a Chez Dodo macaron manufaktúrába, és ki is próbáltam néhány isteni apróságot. Persze dobozban kellett kérnem őket, hiszen a kolibris dizájn is teljesen elvarázsolt! A cukrászt, aki szintén Dóri, rendkívül irigylem, nemcsak az ügyessége, hanem a türelme miatt is, ugyanis a vendégek előtt készíti ezeket a különleges édességeket (ha nekem kellene így tortákat dekorálnom, réges-rég földhöz csapdostam volna mindent). Minden egyes itt kapható kis macaron egy külön világ: a 6 darabos csomagomban lapult citromos macaron, limitált mákos variációban is, ezen kívül csilis-csokoládés, valamint egy epres-bazsalikomos (!) apróság is. Bevallom őszintén, a legutolsó darabot főként kíváncsiságból vettem meg, mert nem tudtam elképzelni a bazsalikomot egy édes ízkombináció tagjaként - és mekkorát tévedtem! Ez volt a legfinomabb macaron, amit valaha ettem: rendkívül különleges ízélmény, nem is tudom, miért, de engem a karácsonyra emlékeztet.

Epres karácsony... 

Kell ennél több? :)




Olvastad már?

10 hozzászólás

  1. Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszenek Neked! :)

      Törlés
  2. Nagyon szépek a képek és jó volt ezt a bejegyzést olvasni, olyan hangulatos :) Én is úgy vagyok vele, mint Te, csak fordítva. Én Pesti vagyok és el sem tudnám képzelni, hogy túl sokáig nyugalomban, kihaltságban, unalomban éljek, időnként jó és szeretem, de hosszú távon el nem tudnám képzelni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen megértelek, hiszen te a nagyvárosi nyüzsihez vagy hozzászokva, természetes, hogy ezt részesíted előnyben :) Én imádom a kisváros lassú nyugalmát, ebből a szempontból lehet, hogy kicsit "koravén" vagyok, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. A legjobb barátnőmmel együtt nőttünk itt fel, viszont ő egy éve Pesten él, mert oda szólította a munkája, de ő egyenesen imádja, és mindig is nagyvárosi életre vágyott :D

      Törlés
  3. Nagyon jók ezek a képek, hangulatosak :)
    Bp. elég nagy, nem lehet egy kalap alá venni az egészet, hogy szeretem-nem szeretem. Két ismerősöm lakik Bp.-en, egyik panelban, na ott kb. meg lehet fulladni és 100-an laknak egy házban. Ő áradozik, hogy jajj, hát Bp.-en van minden. Tényleg. És ha el akar menni valahová, megnézi térképen és utazik annyit, hogy én kétszer beérek a megyeszékhelyre annyi idő alatt vagy akár át az országhatáron. A metrótól frászt kapok, nem szeretek a föld alatt.
    A másik ismerősöm kertvárosi részen lakik, elit környék, fél is a betörőktől, ezt kellett végig hallgatnom, pedig csodás helyen lakik, csak autó nélkül nem jut el sehová. Utazni kell, mintha a legutolsó kis faluban lakna, de legalább Bp.-en lakik, ugye.
    Szerintem mindenki ahhoz viszonyít, ahol felnőtt, nekem megfelel a kisváros, 10 percen belül (gyalog) van minden, fél óra alatt kiérek a városból. Megőrülnék, ha egy sima ügyintézés órákba telne. Persze a kisvárosnak is van hátránya, ingerszegény, ha valami normális dolgot szeretnék venni, utazni kell, 20 perc vonattal a megyeszékhely és nem jár ötpercenként a vonat, csak óránként. Laktam a megyeszékhelyen is, nagyon szerettem, helyijárattal semmi sincs messze, gyalog sem nagyon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszenek a képek! :) Egyetértek veled abban, hogy nem lehet egységes véleményt kialakítani a városról, én is mindig meglátom benne a szépet, annak ellenére, hogy az életemet nem tudnám itt elképzelni. Nekem most Debrecen tökéletesen megteszi, ahhoz éppen elég nagy, hogy minden meglegyen benne, ami kell, viszont ahhoz elég kicsi, hogy egyedül tudjak a kis árnyékos utcákon bóklászni :) Meg persze a szülővárosomhoz is közel vagyok :)

      Törlés
  4. NAGYON SZÉPEK A FOTÓK ISMÉT :) Vállalhatnál fotózást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, köszönöm! :) Imádok fotózni, úgyhogy egyszer ha lesz időm (és persze pénzem) mindenképpen szeretnék elvégezni egy fotóstanfolyamot , meg szert tenni egy profibb gépre :)

      Törlés
  5. Jaj te mindig eltalálod azt a témát, ami éppen foglalkoztat! :) Nekünk is Hűvösvölgyben van a nyaralónk,milyen kár, hogy nem láttalak,hátha felismertelek volna :) Most nyáron is ott voltam és tényleg nagyon szép, nyugodt, csendes környék, egy család számára tökéletes, de én, mivel egyetemista vagyok, pont most jöttem vissza a városba, igaz, még ez a környék is jónak számít a budapesti viszonyok között, a Gellérthegy aljánál és a Tabán talákozásánál lakom, de bevallom, untam már az ottani "nyugalmat" és vágytam a városi létre! Csak az a baj, hogy nagyon kicsi a lakás és meglehet fulladni nyáron a melegben.. De szerencsére ez a környék is olyan, hogyha ahhoz van kedvem pl: felmegyek a Gellérthegyre, sok a zöld rész, park errefelé, de ha akarom 10 perc alatt a Ferenciek terénél vagyok. Szóval én egyenlőre nem laknék a kertvárosban pontosan a sok utazás miatt..utálom, ha sokat kell oda-vissza utazni.
    Ma pedig éppen a Deák téren és a Paulay Ede utcában jártam, amit nagyon ajánlok neked, mert sok jó, érdekes bolt van pl: lemezbolt, levendulbolt, Sugarshop.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira sajnos még nem ismerem Pestet, hogy minden környékkel kapcsolatban "képben legyek", de ahogy így leírtad a lakóhelyed környékét, nagyon jól hangzik :) A Deák téren viszont most jártam pont, amikor barátnőmnél voltam, és igazad van, mert tényleg szuper! Kicsit engem Párizsra emlékeztetett, ráadásul a Chez Dodo is nem messze van a Deák tértől, és tényleg láttam egy csomó érdekességet :) Legközelebb lehet, hogy célirányosan errefelé veszem az irányt, ha barátnőmnél leszek látogatóban :)

      Törlés

Flickr Images