A mi szigettúránk | Petani beach & Xi beach

Utolsó kefaloniai autókirándulásunk alkalmával két nagyon különleges strandot kerestünk fel: mindkettő Kefalonia nyugati részén, a Paliki-...

Utolsó kefaloniai autókirándulásunk alkalmával két nagyon különleges strandot kerestünk fel: mindkettő Kefalonia nyugati részén, a Paliki-félszigeten található. Már egy korábbi bejegyzésben is említettem, hogy a szigetnek erre a részére egyáltalán nem szerveznek fakultatív programokat, így ezeket a páratlan szépségű helyeket csakis egyénileg lehet felkeresni - újabb érv az autóbérlés mellett, mert szerintem ezt a két strandot nem szabad kihagyni! Az egyikőjük fehér kavicsos partjával és gyönyörű, élénk türkizkék, helyenként sötétebb foltokkal tarkított vizével szépségben felveszi a versenyt a híres Myrtos stranddal. A másik pedig az egyik legkülönösebb tengerpart volt, amit életemben láttam: vörös homok, fehér sziklák, és szürke agyagdarabok a vízben... mintha nem is ezen a bolygón lennénk!


Petani beach a Paliki-félsziget északi részén található. Az ide vezető út Argostoliból egészen jó állapotban van, csak itt-ott kell éles kanyarokra, vagy meredekebb/keskenyebb szakaszokra számítani. Ami zavaró, az leginkább a hatalmas kerülő, amit meg kell tenni - persze Argostoliból komppal is át lehet kelni a Paliki-félszigetre, Lixouriba, hiszen vízen csak néhány kilométer a túloldal. Így vagy úgy, Petanit mindenképpen látni kell. Mielőtt leértünk volna a partra, odafent egy kis pihenőben megálltunk az autóval, képeket készíteni, mert a látvány egyszerűen lélegzetelállító volt. A víz szinte trópusi színekben játszott, a tengerpart pedig Myrtoshoz hasonlóan nagyrészt fehér színű kavicsokkal borított, de homokos részei is vannak. A fürdőcipő mindenesetre elkél, mert szúrósak tudnak lenni az apró kis kövek, arról nem is beszélve, hogy a tűző napon hamar felforrósodnak. Néhány beach bar és taverna található a parton, az itt kapható ételek-italok egészen elfogadható árúak - emellett napágyak bérlésére is van lehetőség, ami 6 euróba kerül. A víz egész hideg, és meglehetősen gyorsan mélyül. Búvárkodásra is tökéletes ez a tengerpart, sőt ahogyan a képen is látjátok, apró elzárt kis partszakaszok is vannak azok számára, akik a magányt kedvelik (mi sajnos már túlságosan ellustultunk a harmadik napra, és nem meneteltünk el odáig.)


Ennek a kávéspohárnak a mintája annyira megtetszett, hogy muszáj volt hazahoznom! (Az már a fotón szerencsére nem látszik, hogy a sört szolgálták fel nekem benne... apró baki :D) Itt is ebédeltünk Viktorral az egyik tavernában, ahol minden kétszemélyes tál 13 euróba került, ami szerintem egészen baráti ár: dugig ettük magunkat, és még így sem bírtunk mindent elfogyasztani. Mixed meat plattert rendeltünk két személyre - a tálon a köret és a tzatziki mellett volt isteni finom, fűszeres, grillezett sertés- és csirkehús, csirkecomb és csirkeszárny (ezt sajnos egyikünk sem szereti, így otthagytuk), valamilyen bundás sajt, és görög fasírt, kefta is. Még az első esténken megismerkedtünk a Tzivras apartman tulajának fiával, és (némi iszogatás után) elkezdtük vele kóstoltatni az otthonról hozott, jó kis magyar ételeket. Ajánlgattam a "hungarian meatballjainkat", meg is tanítottam neki, hogy fasírt a neve, de amikor megkóstolta, láttam rajta, mennyire erőlködik szegény, hogy azt hazudja, ízlik neki :D Miután megkóstoltuk a görög fasírtot, meg is értettük, miért furcsállja a mi kis hungarian meatballunkat - a keftában egy kevés són és borson kívül csak menta van, és nem mondom, hogy nem finom, de nem a fasírthoz szokott magyar gyomornak van tervezve, ahogyan a mi fasírtunk sem a görögöknek. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, mennyit számít az, hogy az ember milyen kultúrában nő fel, és milyen ízvilághoz van hozzászokva. Valahogy a hullámvasúthoz tudom hasonlítani: minden egyes emberi szervezet ugyanazt az érzést éli át hullámvasutazás közben, de míg egyesek odáig vannak érte, mások az életükért imádkoznak :D 


Petani szépsége olyan sokáig marasztalt minket, hogy három óra is elmúlt, amikor továbbindultunk Xi beach felé, ami a félsziget déli részén található. Az ide vezető kacskaringós út egy középkategóriás horrorfilm nagyjából teljes kelléktárát felvonultatta - az út mentén évekkel ezelőtt kigyulladt, rozsdás autók; romos, betört vagy bedeszkázott ablakú épületek; elhagyott roncstelepek; döglött tyúkok és teljesen kihaltnak tűnő falvacskák váltották egymást. Emberek sehol, csak nagy ritkán bukkant fel egy-egy szalmakalapos öreg bácsi - általában két település között sétáltak a tűző napon. Őket leszámítva sehol nem kószált senki, alig voltak rajtunk kívül autók az utakon (nem is baj, mert olyan keskenyek voltak, hogy ketten egymás mellett el sem fértünk volna). Végül, Xi beach előtt nagyjából 1-2 kilométerrel már kezdett úgy tűnni, hogy nem mi vagyunk az emberiség utolsó élő tagjai, és hamarosan megpillantottuk ezt a különös, vörös homokos strandot is. 


Xi beachről sok helyen olvastam, hogy nagyon megosztó: csak imádni vagy utálni lehet. Viktornak eleinte nem tetszett annyira ez a furcsa part, de én rögtön odáig voltam érte. Ilyen pihepuha homokot még életemben nem tapintottam - sajnálom is, hogy nem hoztam haza belőle. Nagyon szeretem a különleges dolgokat, és talán éppen ezért tett rám nagy benyomást Xi beach is: a vörös homokos partot hófehér sziklák határolják, és mintha ez még nem lenne elég, a vízben elszórtan szürke agyagdarabok vannak, amelyeknek többen gyógyító, szépítő hatást tulajdonítanak. Éppen ezért nem számít furcsának, ha ezen a strandon itt-ott halványszürke, szoborszerű emberkéket látunk: mindössze bekenték magukat ezzel a gyógyító agyaggal. Természetesen mi sem maradhattunk ki a mókából: és ha hiszitek, ha nem, miután nagy nehezen lemostuk magunkról a ránk száradt agyagot, olyan selymesen puha lett a bőrünk, mint egy kisbabáé, és néhány napig úgy is maradt. Agyagot is kellett volna hoznom haza! Xinek van még egy másik "wellness-szolgáltatása" is: a vízben a puha homokon és az agyagdarabokon kívül apró halacskákat is láthatunk. Ezek a legkisebb félelmet sem mutatják, nagyon közel úsznak hozzánk - és harapdálják, eszegetik a felső bőrrétegünket! Nekem kellemetlen érzés volt, de Viktor élvezte a csipkelődésüket. Xinek van még egy érdekessége: a tengerben, nem messze a parttól van egy kisebb sziget, amely a Kuonopetra (mozgó szikla) nevet kapta, mivel a múltban többször is mozogni látták az emberek, ám az 1953-as földrengés óta elvileg mozdulatlan. 


Ezt a különös, misztikus partot egyébként a családosoknak is ajánlom, mert a víz amellett, hogy kellemesen langyos, hihetetlenül lassan mélyül, több tíz méterre is be lehet gyalogolni. A puha homok miatt fürdőcipő sem kell, vízparti játékokhoz, homokozáshoz, szaladgáláshoz ez a tökéletes hely - éppen ezért rengeteg kisgyerekkel találkoztunk, amikor itt voltunk. Egyébként egy hangulatos beach bar közelében telepedtünk le, a 2 napágy és egy ernyő bérlése itt 5 euróba került. 







Nektek hogy tetszik ez a két strand? :)
Szívesen ellátogatnátok ide?








Olvastad már?

2 hozzászólás

  1. Gyönyörű helyeken jártatok, szuper volt a képeket nézegetni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, hogy Kefalonia gyönyörű sziget, az egyik, ha nem a legszebb hely, ahol életemben jártam! Nagyon örülök, hogy tetszenek a fotók :)

      Törlés

Flickr Images