A mi szigettúránk | Myrtos, Assos, Fiskardo & Foki beach

Elérkeztem a kefaloniai élménybeszámolóm legjobb részéhez: a második napunkon olyan sok gyönyörű helyet láttunk, hogy komoly fejtörést oko...

Elérkeztem a kefaloniai élménybeszámolóm legjobb részéhez: a második napunkon olyan sok gyönyörű helyet láttunk, hogy komoly fejtörést okozott, melyik fotót válasszam kezdőképnek. Pici halászfalu, türkizkék és zöld színekben játszó öböllel és virágokkal befuttatott hangulatos házikókkal? Csodás luxusjachtokkal telezsúfolt kikötő, amelyet velencei stílusú, virágba borult házak, és a leghangulatosabb tavernák követnek? Fenyőkkel és ciprusokkal szegélyezett, már-már alpesi hangulatú strand, kristálytiszta vízzel? Vagy inkább Kefalonia leghíresebb strandját válasszam, amit többször is beválasztottak a világ legszebb tengerpartjai közé? Természetesen nem véletlenül: különleges, fehér kavicsos partjának köszönhetően Myrtos beach a kék elképesztő árnyalatait produkálja - lent a parton, és fentről is lélegzetelállító a látvány :)


Mivel tudtuk, hogy nagyon sok helyet szeretnénk egy nap alatt bejárni, már reggel nyolckor útnak indultunk. Myrtos beach nagyjából 28 kilométerre van a fővárostól, így nem volt túl hosszú az utunk, eléggé hamar odaértünk. Útközben láttunk néhány bizarr dolgot: az egyik kisebb település elhagyatottabb részén például, egy rozogább házra színesre festett kecskekoponyák voltak felakasztva. De ez még semmi ahhoz, amit a Paliki-félszigeten autókázva tapasztaltunk, de nem is lőném le a poént, majd a következő bejegyzésben :)

Myrtosra érdemes már korán érkezni, megelőzve a tömeget, mert ha időben találunk parkolóhelyet, akkor egészen 1 óráig árnyékban állhat az autó, a strand mögött magasodó hatalmas sziklafal tövében. Nagyon vártuk a hatalmas hullámokat, amelyeket sokaknál láttunk már fotón vagy videón megörökítve, de amikor mi itt jártunk, sajnos csak babahullámok érkeztek. Természetesen így is gyönyörű volt Myrtos, de nagy hullámok idején még lenyűgözőbb látványt nyújt. Persze ennek a csendességnek is megvolt az előnye: nyugodtan tudtunk úszkálni a vízben, nem kellett tartani attól, hogy egy-egy nagyobb hullám a víz alá nyom minket, vagy kidob a partra. A szél viszont eléggé erős volt, és egy határozott mozdulattal ki is törte a napernyőnket - így az itt töltött utolsó másfél óránkra kénytelenek voltunk napágyakat és napernyőt bérelni (ez 7 euró volt). Bérelt vagy saját, napernyőnk mindenképpen legyen, mert a fehér kövek csak úgy verik vissza a fényt, és itt nagyon könnyen le lehet égni. 

A strand egyik végében különleges kis barlang található, érdemes eddig elsétálni, ha már egyszer itt vagyunk. A barlang mindkét végén nyitott, és csodás színben játszik itt a víz. Sajnos dél körül jutott eszembe idáig elsétálni, amikor már játszó kisgyerekekkel volt tele az apró barlang, így nem tudtam szépen lefotózni. Az egyik képen viszont láthatjátok, milyen kikukucskálni a barlangból a partra - mivel a fejünk fölött több tonna szikla van, eléggé klausztrofób érzés, így hát nem is időztem ott olyan sokáig, bármennyire szép is volt a kilátás.


Myrtoson csak úgy röpül az idő - mi is azt vettük észre, hogy már egy óra elmúlt, így hát elindultunk, mert még három másik helyre is el akartunk menni aznap. A sziklafal mellől kiállás kicsit bajos volt, mivel addigra már elég szépen felgyűlt a tömeg, és ilyenkor a kedves kis autósok ahelyett, hogy keresnének maguknak helyet a napon, hajlamosak az árnyékban felgyűlni, akár a másik háta mögé is. Végül kijutottunk szerencsésen, és bepötyögtük Assos koordinátáit a GPS-be. Mivel csak kb. 9 kilométerre volt, nem aggódtunk, szűk fél óra alatt odaérünk... Igen ám, de alig utaztunk 5 perce, amikor útlezárással szembesültünk. Ekkor jutott eszembe, hogy láttam a Kefalonia rajongók facebook csoportjában (amihez érdemes csatlakozni indulás előtt!), hogy a Myrtos és Fiskardo közti rövidebb út le van zárva. Így hát kénytelenek voltunk kerülőn menni - a GPS nem segített, folyton szakadékba akart minket vezetni a kis kedves, de szerencsére a kerülőúton ki voltak táblázva a városok, és le voltak húzva a rossz utak, így nem tévedtünk el.

Kicsit kanyargós és meredek volt a kerülőút, de már alig vártam, hogy megpillantsam a kis földnyelvet fentről, ahová Assost építették. Itthon már rengeteg fotót láttam Assosról, és a képek alapján is éreztem, hogy ezt a helyet éppen nekem találták ki. A legcsodálatosabb hely a világon ez az apró kis halászfalu, amelynek alig 100 állandó lakosa van - szerintem ők a világ legszerencsésebb emberei. Nyáron természetesen megtelik turistákkal, hiszen a lakosok főként a turizmusból élnek, de ne valami hatalmas tömeget képzeljetek el, egyáltalán nem volt zsúfoltság ezen a gyönyörű helyen. A házak stílusa lenyűgöző, mindegyiken van valami apró különlegesség: a színes falakon csodás virágok kúsznak felfelé, és még olyan apró részletekre is figyelnek, mint az ablakokba kitett cserepes növények, vagy akár egy ajtógomb... A fürdőzésre vágyók csobbanhatnak egyet a pici, zöldes és türkizkék színekben pompázó kavicsos öbölben, ahol csak elvétve úszkál egy-két ember. Ebédelhetünk egyet valamelyik vízparti étteremben, miközben csodáljuk a kis öböl látványát, a kikötőben horgonyzó jachtokat, de szép kilátás nyílik a kis földnyelv végén emelkedő erődre is. Ide fel is lehet sétálni, mert fentről különleges fotókat készíthetünk Assosról, de nekünk sajnos nem volt rá időnk, meg túl fáradtak is voltunk hozzá, és még hosszú út állt előttünk.


Ha itt jártok, és ebédelni szeretnétek, ajánlom a Nefeli-Anait éttermet. Mi is itt ebédeltünk - nagyon jól főznek, és egészen elfogadható árúak a főételek. Viktor steaket rendelt, én pedig csirke souvlakit, mindkettő 10 euró alatt volt, a többi étel ára is nagyjából 10 euró körül mozgott. Ó, és itt ettük a legfinomabb tzatzikit a nyaralás alatt! Ebéd közben nincs is más dolgunk, mint pislogni: előttünk van a tiszta vizű kis öböl, a virágos házak, az erőd és a kikötő is - még Arisztotelésznek is kedvére válna ez az egy tekintettel befogható szépség :)


Amikor innen elindultunk, már igencsak ráfért volna egy tankolás a kis autónkra, a térkép viszont csak egy benzinkutat jelzett errefelé, Vasilikades (vagy valami hasonló nevű) település mellett. Oda is értünk, de rögtön az első benzinkút be volt zárva - de nem csak egyszerűen nem volt nyitva, hanem fekete szalagokkal át volt kötve. Na hát ez szuper, majdnem összepisiltem magam a félelemtől, de aztán fürdőruhában kivágódtam a kocsiból, és megkérdeztem a szomszédos boltban éppen telefonáló eladót, van-e másik benzinkút a környéken, vagy ez volt az egyetlen? Megnyugtatott, hogy 2 kilométerre van egy kút, ahol tankoltunk is - a kelleténél többet, elég lett volna feleennyit is -, és indultunk tovább Fiskardo felé.


Mielőtt Fiskardóba érünk, tőle körülbelül két kilométerre déli irányban található ez a szinte alpesi hangulatú strand, Foki beach. Bevallom, én sokkal kevesebb emberre számítottam valamiért, de amikor ideértünk, viszonylag nagy tömeg volt. Kisebb-nagyobb hajók is szívesen horgonyoznak ebben a fenyőfákkal és ciprusokkal szegélyezett szép kis öbölben. Pár száz méterre a parttól Fiskardo irányába egy kisebb kilátót is építettek, ahol érdemes megállni autóval fotókat készíteni, és pár pillanatra magunkba szívni azt a nyugalmat, amit a táj áraszt magából. Mi továbbindultunk Fiskardo felé, de hazaúton mi is megálltunk csobbanni egyet Foki beach kristálytiszta vizében, ami meglehetősen hűvös volt. A fürdőcipőt is ajánlom, mi sajnos megint otthon felejtettük, pedig hasznos lett volna a szúrós-aprókavicsos parton. 


Fiskardo az egyik legnépszerűbb kefaloniai városka. Nem tudom, minek köszönheti a népszerűségét, de tény, hogy a sztárok körében is kedvelt úti cél. Több beszámolóban is olvastam, hogy ne lepődjünk meg, ha véletlenül Madonna sétál szembe velünk az utcán. Mi sajnos nem találkoztunk se Madonnával, se Johnny Depp-pel, se más hírességgel - gazdagokkal viszont annál inkább. Fiskardo kikötőjében egymás mellett több tucat luxusjacht áll, az emberkék pedig ott élik luxuséletüket a fedélzeten. Rögtön megértettem, miért kedvelik ennyire Fiskardót: az 1953-as földrengés viszonylag elkerülte a várost, így velencei stílusban épült házai épségben maradtak. Mindenhol virágok futnak fel a falakra, és Assoshoz hasonlóan itt is nagyon ügyelnek az apró részletekre, az összhangra, legyen szó egy apartmanról, apró étteremről, vagy akár egy szupermarketről. A macskaköves, virágos kis utcákon sétálva valóban velencei hangulat kapott el, és olyan volt, mintha egy olasz városkában lennénk :) Fiskardóban is van lehetőség strandolásra, de az apró kis strand szinte teljesen üres volt, amikor itt jártunk. Feltételezem, hogy az itt nyaralók főként Foki beachre, és a szintén közeli Emblissi beachre járnak. 









Nektek melyik hely tetszik a legjobban? :)








Olvastad már?

3 hozzászólás

  1. Köszönöm ismét a képeket, megerősített, hogy muszáj lesz ezt a helyet mihamarabb saját szemmel is megcsodálnom! :)

    VálaszTörlés
  2. Meseszép! Mivel én is hegyek közé születtem, igazán akkor érzem jól magam, ha a közelemben is hegyek, fenyvesek vanak. Így nálam abszolút Foki beach a nyerő. Istenem, mintha csak nekem hozta volna létre az anyatermészet! Egyszerűen csodálatos! én is el szeretnék majd oda jutni. :)

    VálaszTörlés
  3. A képek ismét gyönyörűek, a beszámolód pedig nagyon élvezetes! :) Szép helyeken jártatok! :)

    VálaszTörlés

Flickr Images