Kefalonia

Tegnap délután értünk haza az eddigi legkülönlegesebb és legtartalmasabb nyaralásunkról, a gyönyörű, vadregényes Kefalonia szigetéről, a J...

Tegnap délután értünk haza az eddigi legkülönlegesebb és legtartalmasabb nyaralásunkról, a gyönyörű, vadregényes Kefalonia szigetéről, a Jón-tenger egyik legszebb gyöngyszeméről. Kefalonia szépségét nem lehet szavakba önteni: még a legtúlzóbb jelzők sem írják le hűen ezt az elzárt kis világot, amit a turisták még nem leptek el úgy, mint más üdülőövezeteket, így előfordul, hogy egy-egy partszakaszon csak néhány emberrel kell osztoznunk. Vörös homokos strand, itt-ott szürke, gyógyhatású agyagdarabokkal; halványszürke part, barlangokkal tagolt sziklafallal; túlvilági szépségű, türkizkéken csillogó földalatti tó; felhőket érintő hegycsúcsok; a kék ezer árnyalatában pompázó víz, hófehér kavicsos stranddal – ez mind-mind Kefalonia. 


Egyhetes nyaralásunk alatt 3 napra autót béreltünk, így volt alkalmunk bejárni csaknem az egész szigetet. Barangolásaink nagyon kalandosak voltak, így minden napnak egy-egy külön bejegyzést szeretnék szánni, ebben a posztban pedig röviden bemutatnám a kis tengerparti üdülőfalut, a főváros, Argostoli közvetlen közelében lévő Lassit, ahol a szállásunk volt. Busszal utaztunk: már eléggé megszoktuk az ilyen utakat, és nem is fontolgattuk a repülést, mert jóval drágább lett volna – egy bizonyos fokú kényelmetlenséggel persze számolnunk kellett, de Kefaloniáért ennél sokkal többet is megtettünk volna. Ott kezdődtek a nehézségek, amikor februárban megtudtuk, Debrecenből nem indít kefaloniai járatokat az Ibusz, az érdeklődés hiánya miatt (nem egy tipikus turistacélpont) – így Kecskemétig kellett utaznunk, hogy egyáltalán fel tudjunk szállni a buszra. De nem akartunk módosítani az úticélunkon, mert eltökélt szándékunk volt, hogy Kefaloniát választjuk, hiszen látatlanul is rabul ejtett minket a sziget eszméletlen sokszínűsége és különlegessége.

A sofőrök nagyon ügyesek voltak: múlt csütörtökön, reggel 7.20-kor indultunk Kecskemétről, és másnap reggel, görög idő szerint 7 órakor (tehát magyar idő szerint már 6-kor) a Killiniből Kefalonia felé tartó kompon ültünk. Két óra után megérkeztünk Poros városkába, innen busszal utaztunk tovább Lassiig, ahol a Tzivras stúdióban volt a szállásunk. Bájos kis hely volt, szépen gondozott kerttel, és terasszal, egyetlen problémája csak az volt, hogy a nagy melegben kénytelenek voltunk szellőztetni éjszaka, szúnyoghálónk viszont nem volt az ablakokon. Szerencsére vittünk elektromos szúnyogriasztót, sőt a szálláson is volt, de ettől függetlenül a lábamat mintásra csipkedték.

Lassi egy hosszúkás település, a főutcán kívül néhány pici mellékutca van csupán, tehát lehetetlen eltévedni. Itt sorakoznak a tipikusan turistáknak szánt üzletek, szupermarketek, éttermek és koktélbárok. Az árak nem voltak különösebben magasabbak, mint például Észak-Görögországban (pl. Sartin), egyes élelmiszereket hasonló áron, sőt volt, amit olcsóbban meg tudtunk venni, mint itthon (pl. zöldség-gyümölcs, sőt bacon). Önellátást kértünk az apartmanban, így az első napokon otthonról hozott, fagyasztott ételeket ettünk, vagy egyszerűbb kis dolgokat dobtunk össze, de persze kipróbáltunk néhány éttermet is Lassiban. Egyébként a rengeteg rémhír ellenére (amik nagyon dühítenek, főleg amikor olyanok javasolják mindenkinek, hogy mondják le az utazást, akik mit sem tudnak a kinti helyzetről), a válság hatása egyáltalán nem érződik. Van elég benzin a kutakon, étel is minden üzletben és étteremben. Beszéltünk helyiekkel is, és ők is azt mondták nekünk, hogy az üdülőhelyeken valóban nem lehet érzékelni a válságot, sőt pár hete olvastam egy Guardian cikket, aminek az volt a címe, hogy "Segíteni akarsz a görögökön? Akkor menj oda nyaralni!". Egy szó mint száz, ha görögországi nyaralást terveztek, ne aggódjatok, ne higgyetek a rémhírterjesztőknek, és semmiképpen ne mondjátok le az utat, mert a turizmusból élő görögök mindent megtesznek azért, hogy a nyaralásotok a lehető legkellemesebben teljen. Imádnivaló emberek :) Mindenesetre készpénzt érdemes vinni magatokkal, de ez nekünk nem volt újdonság, mert mi mindig itthon szoktunk eurót váltani, nem pedig kint vesszük le a kártyánkról a pénzt.


Lassitól mindössze 2 kilométerre van Kefalonia fővárosa, Argostoli, ahová érdemes legalább egyszer besétálni/bekocsikázni. Mi csak kevés időt töltöttünk itt, pedig nagyon sok a látnivaló, egy teljes napot el lehet itt tölteni a nevezetességek megtekintésével és a sétálóutcán andalgással, de sajnos csak egy rövid kitérőt tudtunk belezsúfolni a programunkba. Amit nem szabad szerintem kihagyni, az a teknőcök meglesése a délelőtti órákban, amikor a halászok visszatérnek a kikötőből, és etetik őket, szépen odagyűlnek. Teljesen megszokták az emberek közelségét, nagyon aranyosak! 


Szintén Lassi közelében, a kis félsziget végén található a Szent Teodor világítótorony, ahová érdemes ellátogatni, főleg naplementekor. A világítótoronytól nem messze van a Katavothres nevű víznyelő, ahonnan a víz nagyjából két hét alatt eljut a sziget keleti részére, a Melissani-tóhoz. Kefalonia a természeti csodák és mítoszok szigete is egyben, ez a különleges jelenség csak egy a sok közül. 


Azt is sok helyen olvastam, hogy Kefalonia mennyire drága sziget, de ezt meg kell cáfolnom, mert az éttermi árak nagyjából olyanok voltak, mint például Sartin, ami egy viszonylag olcsó helynek tekinthető. Előfordulhat persze, hogy itt-ott 1-3 euróval drágábbak az ételek, de összességében olcsón is teletömhettük a hasunkat, főleg, ha nem ragaszkodtunk az előkelő helyekhez, és tengerparti tavernákban és a turistákra specializálódott gyorséttermekben ebédeltünk és vacsoráztunk. 




Ez a kis étterem Lassi Argostolihoz közelebb eső végén, a Dolphin Supermarket mellett az abszolút kedvencünk lett! Tripadvisoron már korábban kiszúrtam, és mivel akkor az elsők között állt az értékelési ranglistán, feltett szándékom volt ide eljönni. Ez nem egy tipikus görög étterem, bár lehet kapni itt is görög ételeket, ennek ellenére inkább multikulti jellege van: amerikai palacsinta, olaszos szendvicsek, komplett angol reggeli, és rengeteg isteni sütemény. A tökéletes kis reggeliző- és ebédelőhely! Mi a club sandwichre kaptunk rá, amit egy másik helyen is kipróbáltunk, de itt egyenesen isteni volt! Az árak alacsonyabbak a többi étteremhez képest (4-7 euró egy főétel), ráadásul ezért cserébe hatalmas adagokat kaptunk, a felszolgálók pedig imádnivalóan aranyosak. Kipróbáltuk az isteni, trüffelkrémmel, tejszínhabbal, fagyival és oreo keksszel felcicomázott gofrit is, ami maga volt a mennyország. Szinte könnyezik a szemem, ahogyan ezeket a sorokat írom, annyira fincsi volt :D Bárcsak a fotón keresztül ti is beleharaphatnátok!



Costa Costa Beach Bar


A Costa Costa Beach Lassi Makris Gialos nevű strandján található. Egyszer egy egész napos strandolás során itt ebédeltünk: én club sandwichet, Viktor pedig souvlakit sült krumplival. 10 euró alatt volt mindkettő, és bár a Costa Costa Beach Bar elég drága hely, szerintem így is megérte az árát mindkét étel. Viktor szerint ez volt a legjobb souvlaki, amit Kefalonián evett (szerintem is, mert persze mindig kóstolgattuk egymás ebédjét)


Butler's House


Ez a hangulatos étterem közvetlenül a szállásunk mellett volt, így kétszer is eljöttünk ide. Első este nagyon finom, paradicsomszószos, feta sajtos mediterrán csirkét ettem, Viktor pedig souvlakit. A kettőnk vacsorája együtt kb. 30 euróba került, egy főétel ára 8-15 euró körül van, és emellé jöttek még az italaink. Ajándék desszertet is kaptunk mindkét este, egy kiadós gyümölcstálat, valamint egy 15%-os kupont a szomszédos So Simple bárba, amit sajnos már nem volt alkalmunk felhasználni. Második este már nem voltam olyan szerencsés az ételválasztásomat illetően: fish souvlakit rendeltem, mert szerettem volna valami tengeri herkentyűt is enni. Finom is lett volna, ha nem citromozzák teljesen túl: az én ízlésemnek ez túl sok volt – a köretként kínált salátában a paradicsomnak és az uborkának is citromíze volt. Nem baj, legalább ezt is kipróbáltam. Viktor egy nagyon finom, tejszínes-csirkés-kukoricás tésztát rendelt, úgyhogy suttyomban loptam tőle egy keveset. :D Kicsit szégyenkeztem, hogy az étel felét sem bírtam megenni, a pincérnő meg is kérdezte tőlem, hogy nem ízlett? Azt füllentettem, hogy nem voltam éhes, de biztosan nem hitte el. Talán ezért is kaptunk a szokásosnál kisebb gyümölcstálat!


Trendis Cocktail Bar


Kétszer elmentünk  koktélozni is Lassiban, egyik este a Trendis nevű helyre, ahol este 6 után kezdődik a "Happy hours" időszak, és minden koktél 5 euróba kerül. A teraszról gyönyörű kilátás nyílik a tengerre, érdemes innen is megnézni a naplementét. A Sex on the beach koktélommal sajnos nem voltam megelégedve, általában ilyet szoktam rendelni, de most nagyon furcsa íze volt: olcsó málnaszörpre, vagy inkább a gyerekkori kanalas orvosságomra emlékeztetett. A sós mogyoróval valahogy le tudtam gyűrni, de bántam, hogy nem inkább Mojitót vagy Long Island Ice Tea-t rendeltem (mint ahogyan Viktor tette). Egyébként a fizetési mód először nagyon furcsa volt nekünk, de aztán igazán megtetszett. Sartin voltunk ezelőtt kétszer, ahol "magyar módra" kell fizetni, és a pincérek többsége is magyar volt, tehát nem különbözött sokban az itteni éttermektől a procedúra. Itt viszont a legtöbb helyen pici fémhengerben hozzák a számlát, és neked kell bennehagynod a pénzt. Akkor voltunk csak bajban, amikor csakis nagy címletű pénz volt nálunk, de általában aprónk is volt, így benne tudtuk hagyni az összeget a hengerben. Első alkalommal zavarban voltunk, nem tudtuk, távozhatunk-e, de nem szólt senki, amikor felálltunk és elmentünk. Ennyi erővel fizetés nélkül is eljöhettünk volna! Az tuti, hogy Magyarországon elég nehezen lehetne meghonosítani ezt a fizetési módot, vagy legalábbis csak a jobb helyeken működne. Egyébként a borravalót se nagyon fogadják el fizetésnél itt, de később rájöttünk, hogyan működik ez a rendszer: általában a pultnál van kitéve egy üveggömb vagy valamilyen műanyag edényke, néha egy diszkrét, de frappáns felirattal ellátva - például: for our holiday :-)


Lassi Logos Grand View


Ez a koktélbár egy kis domboldalon van, egész magasan Lassi fölött, így csodás kilátás nyílik a tengerre. Egyszer megnéztük itt a naplementét, Viktor koktélt is ivott, de én kihagytam, mert kicsit napszúrást kaptam aznap, és elfáradtam a felfelé tartó sétában. Van itt egyébként a tulajnak egy nagyon aranyos kiskutyusa, aki egész este szaladgált a vendégek körül, játszott a gyerekekkel, és egy tobozt rágcsált, mint valami kis mókus. 


Paliostafida beach


Lassinak több strandja is van, de sajnos még a legközelebbi is egy kiadós, több száz méteres sétányira volt tőlünk, így néha már lüktetett a fejünk és alig kaptunk levegőt, mire az emelkedőkön felkapaszkodtunk hazafelé menet. A kedvenc strandunkra utolsó előtti nap találtunk csak rá, az egyik szálloda, a Hotel Mediterranée mögött volt. Eleinte idegenkedtem tőle, mert általában nem kedvelem az olyan partokat, amelyek mögött szállodák magasodnak, jobban szeretem, ha a természet veszi körül a strandot, nem pedig magas épületek. De érdekes módon itt nem volt olyan tömeg, mint például a Makris Gialos nevű hosszabb strandon, és főleg családosok jártak ide, mert a víz lassan mélyült, a part pedig puha homokos volt, így gyerekeknek ideális játszóhely. Messzebb volt még két kisebb strand is, de már nem volt erőnk elmászni odáig. Érdekes módon itt találkoztunk a legváltozatosabb víz alatti élővilággal a szigeten (Viktor elmondása szerint, mert én nem gyakran búvárkodtam). Nem szeretem a víz alá tenni a fejem, mindig pánikolok, hogy elfogy a levegőm, és úgy harapom a pipát, mintha az életem múlna rajta :D Ezen a strandon viszont már én sem bírtam megállni, búvárkodtam egy picit, és nagyon sok apró halacskát láttunk.



A naplementét is érdemes megvárni ezen a parton, mert éppen nyugatra néz. Különleges élmény, és gyönyörű fotókat lehet itt készíteni. Ehhez az utolsó képhez egy aranyos sztorink is lett: mondtam Viktornak, hogy tárja ki a karját, én pedig hátulról lefotózom, mert hűdevagány kép lesz! Közben arra sétált egy angol anyuka a körülbelül másfél éves kisfiával, a pici pedig meglátta, hogy Viktor kitárja a kezét, és elkezdte utánozni :D Annyira édes volt, az anyukája is nevetett, amikor mondtam a kicsinek angolul, hogy nagyon cuki vagy! Azt hittem, megzabálom :)

Costa Costa Beach & Makris Gialos


Lassi leghosszabb homokos tengerpartja Makris Gialos névre hallgat. Ettől kicsit még távolabb van a Platis Gialos nevű strand, ide sajnos nem bírtunk elmászni, annyira messze volt tőlünk, de a Makris Gialos több szakaszát is kipróbáltuk. A sziget egyik leghíresebb strandja, vagyis jobban mondva beach bárja a Costa Costa, ami szintén Makris Gialoson található, és rögtön fel lehet ismerni a pálmaleveles napernyőiről, fehér baldachinos ágyikóiról és bőrhuzatú napágyairól. A napágyak bérléséért egyébként fizetni kell (Sartin elég volt csak fogyasztani pár italt), ez az ár 5-8 euró között váltakozik, itt például 7 vagy 8 euró volt egy napra, ha jól emlékszem (ebben benne volt a napernyő és a két napágy használata). Első nap egyébként vettünk egy napernyőt, hogy ne kelljen mindig fizetni a bérlésért, de amikor a 3. napunkon, Myrtos beachen kitörte a szél, úgy döntöttünk, nem veszünk újat, és nem spórolunk többet napágyakon, hanem inkább kényelemben töltjük el a nyaralás hátralevő részét. Itt a víz kicsit gyorsabban mélyül, mint a Paliostafida beachen, de szinte teljesen homokos bent is, néhány nagyobb sziklától eltekintve. Különböző vízi sportokat is ki lehet próbálni itt - legnagyobb szomorúságunkra parasailing sajnos nem volt, pedig a neten több helyen is azt olvastam, hogy Lassiban is van rá lehetőség. Nagyon csalódottak voltunk, így csak Viktor jet skizett egyet (15 perc 30 €), én pedig kintről néztem, mert nem volt kedvem a háta mögött pattogni a vízen :D Ezen kívül ki lehet próbálni a vízisít, a paddle boardingot, lehet bérelni vízibiciklit, lehet banánozni, és még sok más felfújható dologra felülni, amit motorcsónakkal húznak (ezek kb. 10 euróba kerülnek fejenként).


Kalamia beach


Xi beach mellett (amiről később még fogok írni) kétségtelenül ez a strand volt a legkülönösebb, amit valaha láttam. A partot szürke homok - nem is homok, hanem enyhén süppedős iszap borította, ami néhány helyen tojásszagú gázt árasztott magából (ez szerencsére nem volt nagyon zavaró). Néha bokáig belesüppedtünk a ruganyos iszapba. A víz nagyon sekély volt, és a part menti sziklafalat barlangok tagolták, ahová be lehetett sétálni, és a víz soha nem ért feljebb a térdünknél. Nem is kellett lemerülnöm a vízbe, hogy lássam az apró halakat, kagylókat, és tengeri sünöket. Viktor búvárkodott is, és egy tengeri csillagot is sikerült lefotóznia a víz alatt, nagyon mélyen. Volt itt még egy furcsaság: valamiféle különös vízinövény volt a vízben, és parton kiszáradva mindenfelé: mivel engem leginkább a kivire emlékeztetett, ünnepélyesen elkereszteltem vízikivinek, de azóta sem tudjuk, mi lehetett az :D A Kalamia beach körülbelül 800 méterre volt a szállásunktól, az Argostoliba tartó Fanari útról lehetett ide letérni. Van itt egy kis beach bar és néhány összetákolt napernyő pár régi napággyal, amit szerintem pofátlanul drágán, 6 euróért lehetett bérelni. A kis bárban az árak is majdnem olyan magasak voltak, mint a luxuskörülményeiről híres Costa Costán. A tulaj is elég morcos volt, megkérdezte, hogyan sikerült idetalálnunk, mert elég eldugott a strand, és arra volt kíváncsi, hogy ki ajánlotta nekünk? Mondtam neki, hogy senki, a neten bukkantam rá egy fotóra, megtetszett és ezért jöttünk ide. Erre elkezdi: hát ez nem jó, és elment. Részben emiatt is, a part érdekessége ellenére csak pár órát töltöttünk itt.


Ezzel a csodás leanderrel búcsúzom ma, de már írom a következő bejegyzéseket a kirándulásainkról - meglátjátok, a leggyönyörűbb helyek még hátravannak, remélem, várjátok már :)




Ti jártatok már Kefalonián, vagy terveztek kefaloniai utat a jövőben? :)








Olvastad már?

7 hozzászólás

  1. Hű valami fantasztikus képek, és a hely is csodálatos. Biztosan elfogunk látogatni ide is. Az utolsó naplementés képek valami lélegzetállítóak. Nagyon szép a hely, és a partok is. Megkérdezhetem, hogy milyen géppel készültek a felvételek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik Kefalonia, remélem, egyszer Te is ellátogatsz majd ide, mert valóban gyönyörű sziget! :) Annak is örülök, hogy tetszenek a fotók, igyekszem mindig visszaadni a hely hangulatát velük :) Egy Fujifilm Finepix S2980-as fényképezőgépet használok lassan három éve, szinte minden fotót azzal készítek a blogra is, de van, amikor a kissé már lerokkant, nagyon régi (nyolc éves!) kis Samsung fényképezőmet használom: például ennek a bejegyzésnek az elején is azzal készítettem a fotót :)

      Törlés
    2. Nagyon jó szemed van a fotózáshoz, csodás képek lettek, megint meg kellett néznem őket :) Nagyon átadják a meleg napsütötte hangulatot. Remélem tényleg sikerül eljutni, igaz most még teljesen fel vagyok töltődve a Thassoson töltött két hét után :) Még találtam homokot az egyik cipőben :D Jót nevettem...

      Törlés
  2. Csodálatosak ezek a képek, nem hiába Görögország a kedvencem, gyönyörű hely. Sikerült a legjobban átadnod a hangulatot, hihetetlen milyen tiszta a víz és milyen szép minden, már megy is a kívánságlistámra *-*

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett az élménybeszámoló, igazán kedvet csináltál ehhez a helyhez! :) és azok a naplementés és barlangos képek...fantasztikusak!

    VálaszTörlés

Flickr Images