A mi szigettúránk | Melissani-tó, Skala & Koroni beach

Imádok mindent pontosan megtervezni - természetesen nyaralni is kész tervekkel indultam, nemcsak a fejemben, hanem egy külön kis programfü...

Imádok mindent pontosan megtervezni - természetesen nyaralni is kész tervekkel indultam, nemcsak a fejemben, hanem egy külön kis programfüzetben leírva, viszonylag pontos időbeosztással, hogy mindenre legyen időnk, amit meg szeretnénk nézni. Az élet azonban néha közbeszól, és át kell írni a terveket: szerencsére nem történt nagy baj, de az első éjszakánk Kefalonián eléggé rosszul telt, Viktornak is, és nekem is, ugyanis mindketten elég komoly napszúrást kaptunk. Persze a mi hibánk volt: nem figyeltünk eléggé a folyadékbevitelre (azaz jobban mondva, a vízbevitelre, mert Mythost azt persze ittunk rendesen), ráadásul fényes délben, kalap nélkül meneteltünk vagy egy kilométert a strandig, majd onnan haza. Hasogatott a fejünk, fájt a gyomrunk, alig bírtunk aludni, de aztán mégis sikerült felkelnünk, és időben odaértünk az autókölcsönzőhöz, hogy felvegyük a három napra bérelt kis Daihatsu autónkat. Ezután elindultunk, hogy megnézzük a különleges, föld alatti Melissani-tavat, Skala tengerpartját és Koroni beachet, amelyekről most részletesen írok :)


Le kell szögeznem, hogy nem vagyok a fakultatív programok abszolút ellenzője, mindenesetre tény, hogy sokkal több mindent (és ráadásul sokkal olcsóbban) meg tudunk nézni a szigeten, ha autót bérlünk. Rengeteg olyan helyen jártunk, amelyeket egy fakultatív program sem foglalt magába (például a Paliki-félszigetre egyáltalán nem szerveznek programokat, és a szigettúrán szinte végigrohannak a nevezetességeken, ráadásul olyan helyek is szerepelnek a programok között, amelyekre nem igazán voltunk kíváncsiak). Persze időseknek, vagy azoknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak vezetni a hegyi utakon, kényelmesebb befizetni egy-egy programra, ezt elismerem. De mi a saját utunkat akartuk járni, és amint azt említettem az előbb, az autóbérléssel rengeteget spóroltunk is: 3 napra 110 euróba került az autó, 50 euróért tankoltunk (de elég lett volna 40-ért is, mivel így is több benzinnel vittük vissza a kocsit, mint amennyivel elhoztuk, pedig minden nap több mint 100 kilométert tettünk meg vele). Így tehát kijöttünk három napra fejenként 80 euróból, és körbejártuk a teljes szigetet - egyetlen fakultatív program ára pedig 40-60 euró között mozgott, természetesen fejenként. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, melyik érte meg nekünk jobban. 

Az autót a Pefanis autókölcsönzőnél foglaltuk, körülbelül egy hónappal indulás előtt, a neten. Ezzel volt egy kis probléma, ugyanis az irodának két honlapja is van, és én azon foglaltam először márciusban, amelyik már nem él. Egyszerűen nem értem, hogyan működhet így egyáltalán egy cég, és elgondolkozom, vajon hány ügyfelet veszítettek már el így, de mindegy is, mert végül rábukkantam az igazi honlapra :D Furcsálltam, hogy márciusi foglalásom óta nem érkezett visszaigazolás, ezért rájuk kerestem facebookon, és ott szembesültem vele, hogy rossz helyen próbálkoztam... De végül sikerült megoldani, e-mailt is írtam nekik, egy napon belül válaszoltak, és zökkenőmentesen ment a foglalás is. Az irodájuk Lassi központjában, a Lassi Supermarket mellett van, és minden nap 9, fél 10 körül nyitnak. Az online foglalásnál kikötötték, hogy a vezetőnek legalább 23 évesnek kell lennie, úgyhogy Viktor lett a sofőr (persze akkor is ő lett volna, ha 33 éves vagyok, mert nem mertem volna itt vezetni). Az indulás előtt az ügyintéző kitöltötte a papírokat Viktor adataival, elmagyarázta, mit foglal magában a biztosítás, mire kell figyelni az utakon, és adott egy részletes szigettérképet, amelyen fel voltak tüntetve a benzinkutak, sőt különböző színnel jelölték az egyes utak minőségét is (aszfaltozott főút, aszfaltozott mellékút, földút...). Az autót a három nap elteltével ugyanannyi benzinnel kellett visszavinni, mint amennyivel elhoztuk. 

Fel voltunk készülve, vittünk GPS-t, és előtte kiírtam minden hely pontos koordinátáit. Érdemes koordinátákat használni nevek helyett, mert úgy könnyen tévútra vezethet minket a GPS. Így is megtörtént néha, hogy rossz felé irányított minket, de szerencsére útközben sok helyen ki vannak táblázva az egyes települések, így szinte lehetetlen eltévedni. A szigeten mindenhol lassan, maximum 50-60 km/h-s sebességgel szabad csak vezetni. A főutak állapota szerintem kifogástalan, sok helyen azt olvastam, hogy nagyon rosszak az utak, de ez csak a kisebb mellékutakra igaz, és azok sem olyan rettenetesek, mint például néhány helyen Magyarországon... Inkább az éles kanyarokban kell vigyázni, főleg ott, ahol az út is keskenyebb. A nem belátható kanyarokban ajánlott dudálni is, hogy a szembejövő időben lehúzódhasson és lassíthasson. Ezen kívül vigyázni kell a kecskékre is, mert hajlamosak az úton csámborogni és szaladgálni csoportosan. 


A Mellisani-tó egy igazi természeti csoda, a sziget keleti oldalán, Sami városának közelében. A föld alatti tavat és barlangot egy nagyjából kör alakú nyílás kapcsolja össze a fenti világgal, és lenyűgöző látványt nyújt, ahogyan a napfény ráesik a vízre, ami földöntúli türkizkékben pompázik. Főleg dél és 1 óra körül érdemes meglátogatni ezt a különös tavat, amelynek vize Argostolinál, a Katavothres víznyelőnél bukik a föld alá, hogy aztán két héttel később, miután hatalmas utat tett meg a sziget nyugati oldalától a keleti részéig, itt felbukkanjon. A tó néhány helyen akár 15 méter mély is lehet, a vize nagyon hideg, és a barlangban is kellemesen hűvös van. A fenti nyílás körül apró fák, bokrok, és indás növények nőnek, ahol előszeretettel pihennek a különböző madarak. Hihetetlen látvány, amikor a türkizkék víz fölött, a vakító fényben madarak röpködnek az indák körül - mint egy fantasztikus film, egy animáció, annyira szép, hogy alig akarjuk elhinni: valóságos. A Melissani-tó egyébként egy nimfáról kapta a nevét, aki a mítosz szerint itt fojtotta magát vízbe, miután az egyik isten nem viszonozta szerelmét. Egy másik, hasonlóan misztikus történet szerint Melissani egy eltévedt pásztorlányka volt, aki egyik birkáját keresve fentről bezuhant a tóba, és itt lelte halálát. 



Sokak szerint időpazarlás meglátogatni a tavat, és felesleges kidobni a pénzt egy 20 perces csónakázásért a nagy tömegben. Lehet, hogy valakinek nem éri meg a 7 eurós belépődíj ennyiért, de én nem tudom osztani ezt a véleményt: szerintem, ha már Kefalonián jár valaki, érdemes megtekinteni ezt a csodás tavat, mert maradandó élmény. Amikor mi mentünk, ráadásul tömeg sem volt, egy percet sem kellett várakozni, és mindössze 3 csónak indult útnak, pedig mi is fényes délben mentünk. Úgy látszik, szerencsésen elkerültük a turistákat szállító buszok okozta tumultust (szombati napon mentünk, a buszos utak pedig általában vasárnap és hétfőn vannak), úgyhogy már csak ezért is megérte autót bérelni, és egyedül utazgatni. 


Ezután elindultunk Skala felé, amelynek a hosszan elnyúló, homokos tengerpartjáról sok jót olvastam. Hát valójában csalódnunk kellett: a part északi része olyan, mintha sóderrel lenne behintve a föld, a víz is eléggé hirtelen mélyül, és kietlen a táj. Lejjebb haladva (mert több kilométer hosszan nyúlik el ez a tengerparti sáv) jönnek a különféle beach bárok által birtokba vett, napágyas-turistás területek - itt nem is időztünk sokáig, mert unalmasnak találtuk, napágyat pedig nem szerettünk volna bérelni. A déli, sziklásabb részről azt hallottam, hogy jó hely a búvárkodásra, így arrafelé is elnéztünk, de Viktor nem tudta megerősíteni ezt az állítást: alig találkozott néhány hallal, kissé szegényes volt a víz alatti élővilág. Itt, ezen a déli, aprókavicsos részen strandoltunk egy kicsit, aztán indultunk is tovább. Skala Lassi mellett az egyik legnagyobb üdülőfalu Kefalonián, majdnem ide jöttünk mi is, de ezek után hálát adtunk, hogy a sokkal változatosabb, apróbb, és szebb strandokkal büszkélkedő Lassira esett a választásunk. Skalában érdemes lehet egyébként megnézni a római villát, és a régi Skala romjait a hegyen, melyet az 1953-as földrengés pusztított el. 

Poros és Skala között van egy nagyon különleges és gyönyörű, sziklás strand, a Kato Lagadi. Sajnos nincsen sehol kitáblázva, és a lejutás is nehézkes, mi nem is találtuk meg, de őszintén megmondom, hogy az előző napi napszúrástól olyan fáradtak voltunk, hogy nem is kerestük elég elszántan. Bánom, hogy nem tettünk így, de ha egyszer visszatérünk Kefaloniára, feltétlenül pótoljuk a mulasztást. Kefalonia magyar nyelvű oldalán egyébként minden strandról láthattok részletes leírást és képeket, Kato Lagadiról például itt. Nagyon megszerettem ezt az oldalt, szinte minden hasznos infót innen gyűjtögettem össze én is :)


Skala utáni csalódottságunkban majdnem el akartunk indulni haza, de mivel még 4 óra sem volt, eldöntöttük, hogy el kellene még menni valahova. Mounda beachen gondolkodtunk, ez egy Skalától pár kilométerre fekvő homokos strand, ami arról híres, hogy a caretta caretta teknősök rendszeresen rakják ide tojásaikat. A parton jelölve vannak azok a helyek, ahol tojások vannak, hogy még véletlenül se szúrják oda a napernyőjüket a fürdőzők. De az ide lefelé vezető utat kissé meredeknek találtuk, ezért (mit sem sejtve) tovább indultunk Koroni beach felé.

Itt is meredek volt az aszfaltozott út, keskeny, és kanyargós... ami nem is lett volna baj, de ez hamarosan eltűnt, és hepehupás, kavicsos, hajtűkanyaros földút következett. Az autót alig tudta Viktor levinni, de még mindig könnyebb volt, mint felhozni, mert volt, hogy teljesen elakadt a kocsi, és csak úgy pattogtak alatta a kavicsok. Nagyon féltem, ugyanis a biztosítás egyetlen dolgot nem fedez: a kocsi aljának a sérüléseit, ami annak a következménye lehet, ha letérünk az aszfaltozott utakról. Ennek az útnak a minősége annyira rossz volt, hogy még a térképen sem volt jelölve. Aztán "kissé" megnyugodtam, amikor láttam, mennyien levitték az autót, ráadásul sokan kölcsönzött, néhányan Pefanisos járművel voltak lent. Szerencsére komoly baja nem lett az autónak, és a Pefanisnál olyan lazák az emberkék, hogy nem vizsgálták meg, amikor visszavittük. Koroni beach egyébként nagyon tetszett nekünk, homokos-sziklás tengerpartja van, és kristálytiszta vize. Napernyőt ajánlatos vinni, mert a strand egyáltalán nincs kiépítve, emellett gumicipő is ajánlott, mert eléggé szúrósak lehetnek az apró kavicsok (mi nem vittünk sajnos, de így is lehetett élvezni itt a fürdőzést). 

Már nem is tudom, hogyan bukkantam rá a Sesto Koronira, Tripadvisoron, vagy más oldalon, de a lényeg, hogy megtaláltam ezt a hihetetlenül hangulatos kis helyet a hegy tetején, ahonnan csodás kilátás nyílik a Koroni beachre, a Jón-tengerre, és a távolban még déli szomszédunknak, Zakynthos szigetének a körvonalai is kivehetők. A Sesto Koroniban nemcsak inni, hanem finomakat enni is lehet, de amikor odaértünk, éppen egy esti rendezvényre készültek, és már csak italokat szolgáltak fel. A rettenetes felfelé tartó úttól megfáradva csak 1-1 kólát rendeltünk, és gyönyörködtünk kicsit a kilátásban. Azért azt megnézném, aki eljön ide egy éjszakai rendezvényre... ezek az utak még nappal is kikészítenek, nemhogy sötétben! A naplementét viszont érdemes lehet itt megvárni (mi sajnos nem tettünk így, de utólag már bánom!)





A következő bejegyzésben a sziget három - szerintem - leggyönyörűbb pontját fogom bemutatni:
Myrtost, Assost és Fiskardót! :)








Olvastad már?

4 hozzászólás

  1. Nagyon szép helyen jártál :)

    www.neon-rider-world.blogspot.com

    VálaszTörlés
  2. Micsoda izgalmak :) Gyönyörűek a képek!! A kötöttséget én sem szeretem, pont elég kötöttség egy reggeli a szálláson, ennyire vagyunk hajlandóak a nyaraláson.

    VálaszTörlés
  3. Hát ez a Melissa tó valami gyönyörű!:)

    VálaszTörlés
  4. Én csak azért mernék vezetni ilyen helyen, mert inkább én, mint egy lazább pasi :D Nagyon szép helyen nyaraltatok, remélem a következő nyáron hozzátok nő a szalmakalap és egy nagy adag víz :)

    VálaszTörlés

Flickr Images