Búcsú a bölcsességfogaimtól

Kicsit rendhagyó lesz ez a bejegyzés, gondolkodtam is azon, hogy egyszerűen beillesztem a következő Életképekbe, de aztán úgy gondoltam, ...

Kicsit rendhagyó lesz ez a bejegyzés, gondolkodtam is azon, hogy egyszerűen beillesztem a következő Életképekbe, de aztán úgy gondoltam, megérdemel egy külön posztot. November óta rettenetesen fájlaltam az állkapcsomat bal oldalon, néha elviselhető volt, de néha annyira begörcsölt, hogy nem tudtam kinyitni a számat, és sírva fogyasztottam el egy tányér rántottát is. Sokáig halogattam a vizsgálatot, de aztán januárban kiderült, mi okozza a bajt: a bölcsességfogaimnak nincs elég hely, így szépen elkezdték tolni előre a fogsoromat, mélyharapásom lett, meg hasonló finomságok. Nem is tudom, a műtét gondolata rémített meg jobban, vagy az, hogy utána pár napig nem ihatok tejeskávét? (Természetesen az előbbi). Múlt kedden átestem az első műtéten, két fogamat távolították el egyszerre. Most erről szeretnék röviden írni, hogy egy kicsit bátorítsam azokat, akik esetleg hasonló beavatkozás előtt állnak.

kép innen

Anyukám talált egy cikket arról, hogy miért van egyre több embernek problémája a bölcsességfogaival: az evolúciós folyamat bizony most is tart, ezt nyilván mindenki tudja, néhány tudós szerint pedig idővel teljesen el fognak tűnni a bölcsességfogak, mert egyszerűen nincs rájuk szükség. Tehát egyre kisebb lesz az emberek feje? :D Akárhogyan is, mi vagyunk azok, akik éppen átélik ezt a változást.

Meg kell mondanom, amikor közölték velem, mi a probléma, és mit lehet tenni ellene, elpityeregtem magam. Kaptam egy időpontot február 17-re, és úgy vártam azt a napot, mint ha kb. a lefejezésem közelegne. Nagyon sokszor gondolkodtam rajta elalvás előtt, és sírtam álomba magamat. Eddig a legdurvább fogászati beavatkozás, amit elkövettek ellenem, egyszerű kis fogtömés volt, az is több mint 10 éve, szóval nem is nagyon emlékszem rá. Aztán, mint lelkiismeretes listaíró, úgy próbáltam magam nyugtatni, hogy összeírtam a műtéttel kapcsolatos pozitív dolgokat, valamint néhány olyan dolgot, amelyek helyett inkább a műtétet választanám.



A műtét előtt reggeliznem kellett (volna), de természetesen olyan ideges voltam, hogy egy falat nem ment le a torkomon. Az orvosom viszont azt mondta, elég egy jó nagy bögre kakaó vagy cukros tea, így hát készítettem egy bögre kamillateát 3 evőkanál (!!!) cukorral, hogy biztosan ne essen le a vércukrom. Borzalmas íze volt, de valahogy legyűrtem, és vissza sem jött szerencsére.

Elsőként kerültem sorra aznap, azt hiszem 8 óra körül kiadtak nekem egy pohárka fertőtlenítő folyadékot, hogy öblögessem át vele a számat. Borzalmas íze volt, mart, csípett, de az izgalom még rosszabb volt :D Ezután behívtak a műtőbe, felvettem egy aranyos kis papucsot, sapkát a fejemre, és beültem a székbe - a lábam konkrétan úgy remegett, hogy belerázkódott a szék is.

Szerencsére a dokik nagyon kedvesek voltak, nyugtatgattak, műtét közben szólt a zene, és folyamatosan kérdezgették, hogy fáj-e, jól vagyok-e. A műtét egyébként meglepően "kellemes" volt, vagyis sokkal, de sokkal rosszabbra számítottam. Természetesen műtét előtt igyekeztem informálódni minden ismerősömtől, akik túlestek hasonlón: a legtöbben nyugtattak, páran viszont jól beijesztettek, úgyhogy a végén nem hittem azoknak sem, akik azt mondták, nem fáj. Nyilván mindenkinek más az élmény egy kicsit, és nagyban függ attól is, kinek hogyan helyezkednek el a fogai, milyen irányban nőnek. Nekem valószínűleg szerencsém volt, mert a műtéttel kapcsolatos tapasztalataim a következők:

  • Három vagy négy helyre kaptam injekciót, az ínyemben egyáltalán nem fájt, viszont kaptam a szájpadlásomba is. Bevallom, utóbbinál majdnem összepisiltem magam, de csak egy pillanatig fájt, mert rögtön zsibbadt is el. Nagyon hamar ellágyult a fél fejem, a nyelvemet sem éreztem, azt hittem, nyelni sem fogok tudni. Meglepően hamar el is kezdték a műtétet, de szerencsére szinte semmit nem éreztem.
  • Rám terítettek egy olyan "lepedőt", vagy nem is tudom, szakszóval minek nevezzem, amiből csak az arcom látszott ki. A műtét során a legkellemetlenebb dolog az volt nekem, hogy egy fogószerű valamivel folyamatosan feszítették a számat, hogy hozzá lehessen férni a fogaimhoz. (Emiatt kicsit sebes lett a szám, és belilult az arcom a műtétet követő napon, erre érdemes  lelkileg felkészülni, ha nektek is pici szátok van).
  • Az alsó fogam olyan szerencsés helyen és irányban nőtt, hogy nem is vettem észre, amikor kivették. A hangokból következtettem erre-arra (mert persze szinte végig csukva volt a szemem), de nem tudtam volna megmondani, mikor kapta ki a szájsebész. Szinte 2-3 perc volt az egész. Ha itt végeztünk volna, azt hiszem, röhögve jöttem volna ki a műtőből :D
  • A felső már nem volt ilyen sima ügy, mert nagyon-nagyon fent volt: mikor megláttam a röntgenfelvételt, majdnem elsírtam magam. Sokkal tovább tartott kiműteni, mint az alsót, és kellemetlen is volt, mert nagyon feszegették az állkapcsom, fúrták a fogat (beletört egy fúró feje...), meg minden. De megnyugtatok mindenkit, éles fájdalmat itt sem éreztem, csupán a feszegetés volt kellemetlen, mert ellent kellett tartanom a fejemmel. Végül összevarrták a lyukakat, ebből természetesen semmit nem éreztem, a két ajkamat is összevarrhatták volna ennyi erővel. A műtét egyébként szurival, meg varrással együtt kb. fél óráig tartott - nyilván ha csak egy-egy fogat műtenek, és nem kettőt egyszerre, akkor pedig még kevesebb ideig.

A kapott instrukciók szerint már a kocsiban elkezdtem jegelni a fejemet - de hiába jegeltem szinte folyamatosan, mégis úgy feldagadt, hogy magamra sem ismertem. Úgy néztem ki, mint a 7. filmben Harry Potter, amikor Hermione megátkozza az arcát, hogy ne ismerjék fel. Nyilván ezt most csak azok értik, akik látták a filmet, de pontosan úgy nézett ki a fél arcom.

A műtét utáni fájdalom nem volt elviselhetetlen, mert kaptam Cataflamot, ebből napi hármat szedtem, ezen kívül pedig antibiotikumot is. Sokkal, de sokkal rosszabb volt, hogy nem tudtam kinyitni a számat. Az első nap semmit nem tudtam enni az égvilágon, pedig nagyon éhes voltam. Ha ittam, vagy csak nyeltem, mindig szivárgott kicsit a vér, és már rosszul voltam az ízétől. A gyógyszereket viszont be kellett vennem mindenképpen - éhgyomorra - úgyhogy kedden éjszaka szörnyen rosszul voltam. Ehhez képest a műtét egy kellemes délutáni piknik volt. Azt hiszem, ha nem két fogat műtöttek volna egyszerre, nem lett volna ilyen durva a helyzet, úgyhogy a másik oldalt külön-külön fogom csináltatni. Azt is nagyon megbántam, hogy nem reggeliztem. Ha valamit tanácsolhatok nektek, ha hasonló műtét előtt álltok, hogy mindenképpen egyetek előtte. Sokkal rosszabb lesz a műtét után, ha nem esztek rendesen, mint maga a műtét, de tényleg.

Félig ülő helyzetben aludtam 3-4 éjszakát, és persze folyton jegeltem az arcomat. Most, egy héttel a műtét után még kicsit sárgás a pofim (eleinte kék volt, majd lila, zöld, és most jön a sárga fázis). A duzzanat még nagyon picikét látszik, de már ki tudom nyitni a számat, és nagyjából mindent tudok enni is. Azért egy hamburgert nagyon kívánok, de még nem tudnék beleharapni :D Tegnap szedték ki a varratot, ez picit csípő érzés volt, de ki lehetett bírni. Meg is kaptam a következő időpontomat áprilisra, de már okosabb leszek: egyszerre csak egy fog, reggeli, és félni sem fogok már annyira, most, hogy tudom, mi vár rám :)





Nektek mi a helyzet a bölcsességfogaitokkal?
Rendben vannak, vagy ki kell műteni, esetleg már Ti is túlestetek rajta? :)







Olvastad már?

18 hozzászólás

  1. A szájpadlásba kapott szuri a legrosszabb, nekem attól a könnyem is elkezd folyni. Bölcsességfogamat még nem műtötték ki, de barátnőm pár hete ugyanezen esett át: nagyon rossz volt szegény felpuffadt arcát látni és azt, hogy napokkal később nem bírja kinyitni a száját. A fogdoki azt mondta, próbálja meg magának kézzel feszegetni :O
    Egyébként minden fogászati beavatkozásra csak bátorítani tudom az embert: inkább hamarabb menjen el, mert később már túl késő lehet.. sokan félnek a fogorvostól, pedig tényleg nem kéne.
    Neked pedig jobbulást és kitartást a továbbiakhoz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is azt tanácsolták, hogy erőltessem, nyitogassam nagyra a számat - lehet, hogy van benne valami! :D Remélem, barátnőd is már jobban van azóta, szerencsére én is már majdnem ugyanúgy tudok enni, mint a műtét előtt, csak néha fájdul meg.

      Teljesen igazad van, mostantól én is biztosan bátrabb leszek, és soha nem fogom hónapokig halogatni a vizsgálatot, amikor fáj valamim. Köszönöm! :)

      Törlés
  2. Nekem még 16 évesen kihúzták a bölcsességfogaimat, kettőt-kettőt egy alkalommal, olyan volt, mint mindegyik másik foghúzás. Mivel még lényegében íny alól lettek kihúzva, nem is voltak túl nagyok és egyben kijöttek. Neked szerencséd volt, hogy fél óra alatt megvolt a két fog: páromnak a jobb felső bölcsességfogát 2 óráig műtötték, előkerült már a véső is, mert ferdén is nőtt a fog, illetve hozzá is épült az arccsontjához, így szó szerint le kellett törni a fogat. Több, mint egy hétig tartott a gyógyulás és már jól van, viszont valószínű lassan a bal alsó fogától is el kell búcsúznia és a panorámaröntgen alapján az sem egy kispályás fog. Szóval én is azt javaslom mindenkinek, hogy minél hamarabb szabaduljatok meg ezektől a fogaktól!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsés vagy, hogy neked ki tudták húzni egyben, nekem csak simán nem lehetett eltávolítani őket. Főleg a felsőt nagyon sokat kellett fúrni, hogy ki tudjon jönni. De ahhoz képest, amit a párod élhetett át, az én élményem semmi... :O Kitartást kívánok neki a továbbiakhoz!

      Törlés
  3. Ezt nagyon-nagyon rossz volt olvasni, de lényeg, hogy egy hős vagy, túl vagy rajta :) Enni ilyesmi előtt? Én ha ideges vagyok, hányingerem van meg folyton vécére járok, szóval ez nem jönne be.
    Nekem felül ki sem nőtt a bölcsességfogam, alul meg csak az egyik fért ki, a másik félig van kint és 35 éves vagyok!! Még mindig nő és néha fáj is. Volt szájzár is. Dokinéni szerint szakaszosan nő, ezzel el is intézte. Neked már nincs rá gond, bár engem a tudat is megviselne, hogy eleve mivel csak 30 fogam nőtt ki, még ennyivel is kevesebb van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek annyira nem örülök, mert éppen az volt a célom, hogy bebizonyítsam, nem olyan rémes egy ilyen műtét, mint amilyennek sokan gondolják :) Hát igen, sajnos muszáj enni, mert ha leesik a vércukra valakinek, akár el is ájulhat műtét közben, az pedig nem éppen szerencsés dolog... Legközelebb igyekszem majd valami szilárd ételt is magamba erőltetni, mert az éhség nagyon rémes volt műtét után, legközelebb nem szeretnék így járni :D

      Nekem egyik bölcsességfogam sincs kint, sőt még dudor sem volt az ínyemen, kívülről egyáltalán nem látszott, hogy nőnének. Nem is éreztem, hogy fájnak, és ha nem fájdul meg az állkapocs-ízületem, valószínűleg soha nem derül ki. Engem egyáltalán nem visel meg a hiányuk, mivel gyakorlatilag eddig sem volt ott fogam, legalábbis olyan nem, amit használhattam volna :D Örülök, hogy kint vannak.

      Törlés
  4. Te egy hős vagy! :) Én már a gondolattól is "rángógörcsöt" kapok! :) De komolyan!
    Tetszik a két lista! Inkább a műtét... :) és a műtét előnyei ... :) Mielőbbi gyors gyógyulást kívánok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De kedves vagy :) De én sem viseltem valami jól a műtét előtti idegeskedést, az még magánál a beavatkozásnál is rosszabb volt. Köszönöm a jókívánságot, azt hiszem már majdnem teljesen rendbe jött a "bibim" :)

      Törlés
  5. Tényleg hős vagy! Nekem egy rutinellenőrzésre is hónapokig kell győzködnöm magam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de tényleg nem érzem annak magam, hiszen ezen muszáj volt átesnem :) Én is novembertől januárig halogattam a vizsgálatot, de ha visszagondolok, hogy már rég túllehetnék az egészen, kicsit bánom, hogy nem kezdtem bele hamarabb a műtétsorozatba.

      Törlés
  6. nálam már nagyon rég kiderült, hogy nem lesz helyük a bölcsességfogaknak, aztán amikor az első épphogy kilátszott, akkor mentem el és ki is kalapálták mindegyiket a szájsebészeten. szó szerint kalapálták, mert ugye nem nőttek még ki egyáltalán. őszintén szólva a legrosszabbnak én a varratszedést éreztem:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem sem volt még kint egyik sem, sőt maguk a fogak nem is fájtak :D Valószínűleg már évek óta ott bujkáltak, és ha nem fájdul meg tőlük az állkapcsom, észre sem vettem volna őket. Hát igen, kicsit kellemetlen a varratszedés, de abban igazad van, hogy ez (meg szerintem a szuri) talán a legfájdalmasabb részei az egész procedúrának :D

      Törlés
  7. Nekem a gyökérkezelés volt kellemetlen, de szerencsére jó fogorvoshoz kerültem és nem volt olyan borzalmas, mint amilyennek elképzeltem...Neked pedig jobbulást!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ú, szerencsére gyökérkezelésem nem volt még, nem is nagyon tudom pontosan, hogyan zajlik (bár már maga a szó rémesen cseng számomra :D) Köszönöm! :)

      Törlés
  8. Te jó ég, egyszerre fog el a rettegés és a megkönnyebbülés ezután a cikk után. Nekem a két alsót kellene kivenni, de nagyon tologatom a dolgot, nem merek belevágni (főleg, hogy már két hónapja nem volt gond egyikkel sem, előtte viszont nagyon durván bedurrant mindkét oldalon). Szóval ja, tudom, hogy ki kéne venni, és ha nekem is ilyen simán menne az alsó fogak kiszedése, mint neked, akkor lehet hogy nincs is félni valóm. Csak hát én is be vagyok parázva... :D Mindenesetre most te vagy a hősöm, valószínűleg ezt a bejegyzést fogom olvasgatni még sokat, hogy rászánjam magam, és eljussak a műtétig :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy erőt tudsz meríteni ebből a bejegyzésből, éppen ez volt a célom, hogy segíthessek a "sorstársaimnak" rászánni magukat a cselekvésre! :) Nekem sem volt állandó problémám a fogakkal, voltak 1-2 hetes időszakok, amikor teljesen normálisan tudtam enni... Viszont aztán újra meg újra visszajöttek a gondok - sajnos ez neked is csak akkor fog végleg megszűnni, ha megválsz a fogaidtól :( Tudom, hogy nagyon ijesztő a műtét gondolata, nem is emlékszem, mikor sírtam annyit utoljára, mint a műtét előtti 2-3 hétben. Persze felesleges volt, mert egyáltalán nem volt olyan szörnyű, mint amilyennek hittem. Azt is megígérhetem, hogy csak az első műtét előtt fogsz félni, a második műtétet én például már várom is, hogy végre még egy foggal kevesebb gondom legyen! :D Veled is ugyanez lesz a helyzet, majd meglátod! :)

      Törlés
  9. Nekem szerencsére nem nőttek ki a bölcsességfogaim (remélem, ezután sem fognak már, kopkop). De abszolút átérzem az egészet. Engem egy huncut kis rejtőzködő szemfoggal áldott meg a sors, aki nem akart a tejfog kihullása után kinőni, ahogy illett volna, hanem szépen bent maradt a szájpadlásomban és jó 90 fokkal elfordulva elbújt. Majd' elájultam én is mikor megláttam a röntgent. Majdnem 5 évig hordtam fogszabályzót és 2 műtétem volt miatta. Macerás volt. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, ezután is azok közé a szerencsések közé fogsz tartozni, akiket nem kínoz meg a bölcsességfoguk! :) Ez az alattomos kis szemfog viszont nagyon durva... :O Nem is hallottam még hasonlóról, minden elismerésem a tiéd, hogy meg tudtál küzdeni vele! :)

      Törlés

Flickr Images