Hétvége a Mátrában

Már említettem korábban, hogy a karácsony előtti hétvégét Viktorral a Mátrában töltöttük. A nagymamám még novemberben nyert egy két személ...

Már említettem korábban, hogy a karácsony előtti hétvégét Viktorral a Mátrában töltöttük. A nagymamám még novemberben nyert egy két személyes utazást, és nekünk ajándékozta az utalványt, így elutazhattunk Mátrafüredre, ahol a Gyöngyvirág Hotelben szálltunk meg. Odafelé eltöltöttünk pár órát Gyöngyösön, voltunk a Kékestetőn, ahol mókusokat etettünk, utolsó nap pedig hazaindulás előtt Egerben is megálltunk egy kicsit nézelődni. 



Szerencsére csodás időnk volt egész hétvégén, bár vasárnap már nagyon fújt a szél, végig sütött a nap. Éppen városnézéshez való idő volt, így a szállás elfoglalása előtt szétnéztünk Gyöngyösön, mert még egyikünk sem járt ott (illetve én igen, de nagyon kicsi voltam, és alig emlékszem). Nagyon hangulatos város, még céltalanul is jólesett sétálgatni az utcáin - teljesen nyaralós hangulatba kerültem, nem is értem, miért. Gyöngyös néhány része szerintem kicsit Padovára hasonlít, legalábbis nekem azt juttatta eszembe, amikor két évvel ezelőtt Viktorral Olaszországba utaztunk a karneváli szezonban. A főtéren egy kis karácsonyi vásár és jégpálya is volt, de azokról nem nagyon mutatok már fotókat, mert úgy érzem, nem túl aktuálisak, így igyekszem majd az utazás karácsonytól mentes részleteit bemutatni :)


A La Maria Étteremben ebédeltünk. Hangulatos kis hely, és nagyon jól főznek, legalábbis mi nagyon elégedettek voltunk. Az egész hétvége alatt ez volt a legfinomabb ebéd, amit ettem: kukoricapelyhes bundában sült, ropogós csirkemellcsíkok kertészsalátával. Nyami-nyami. 


Ebéd után elindultunk a szállásra, a mátrafüredi Gyöngyvirág Hotelbe, amely Gyöngyöstől 5 km-re található. A szobánk modern volt, és jól felszerelt, a tévén pedig nem csak a szokásos alapcsatornákat lehetett fogni, hanem rengeteg tematikus csatornát is - persze mi nem sok időt töltöttünk tévénézéssel, csak esténként, vagy reggeli készülődés közben kapcsoltuk be, de azért valakinek ez is egy szempont lehet a szálláshely kiválasztásakor. Ingyenesen igénybe vehettünk a wellness szolgáltatásokat: az infraszaunát és a jade köves masszázságyat. Utóbbit most próbáltuk ki először; Viktor nagyon élvezte, nekem viszont kicsit fájdalmas volt, bár lehet csak azért, mert rossz a tartásom. A masszázs közben hallgatható zenék nagyon tetszettek, volt, hogy csak üldögéltem az ágyon a fülhallgatóval a fülemen, olyan helyen, ahol nem értek el a fájdalmas görgő kövek :D Csak egyetlen dolgot sajnáltunk: azt, hogy nem volt jacuzzi. Az udvaron ugyan van egy jó kis medence, de az gondolom, csak nyaranta üzemel. 

A recepciós nagyon kedves volt, a látnivalókról és a buszmenetrendről is megfelelő tájékoztatást adott, sőt kaptunk tőle diót is, amikor mókusetetésre indultunk. A hotelben csak reggelit lehet kapni, az viszont finom és bőséges, vacsorára pedig akár lehet rendelni a Pizzaland-től is valamilyen finomságot. Mi ezt meg is tettük első este: megmondtuk a szobaszámot, így az ajtónkig hozta a futár a rendelt ételeket. Ha meguntuk a pizzát, akkor sem volt gond, ugyanis a legközelebbi étterem szinte csak néhány lépésre volt a szállótól. 


Mátrafüred egy nagyon kis hangulatos és nyugodt település, bár gondolom, hogy nyáron és amikor síszezon van, sokkal többen utaznak ide. Most viszont eléggé kevesen voltak itt az állandó lakosokon kívül, de nekünk éppen ez a nyugalom tetszett meg. 


Szombat délelőtt busszal elindultunk a Kékestetőre. Néhány buszra pótjegy váltása szükséges, ez kissé meg is lepett minket, mert eddig csak vonaton találkoztunk ilyennel. Mátrafüredhez képest odafent nagyon hideg volt, ráadásul a szanatórium melletti erdőbe is bementünk mókust etetni, ott pedig a fák és a napfény hiánya miatt különösen cidriztünk. De megérte! Nézzétek csak, milyen cukik a mókusok! *-*


A mókusok itt már szinte turistalátványosságnak számítanak, és megszokták az emberek jelenlétét. Annyira kis szelídek, hogy még azt is megengedték nekünk, hogy megsimogassuk őket. Olyan aranyosak és puhák voltak, hogy majdnem sírtam az örömtől :) Igaz, már majdnem elkedvetlenedtünk, mert legalább negyed óráig kocogtattuk egymáshoz a diókat (ezt kell csinálni, és a hangra lemásznak a fáról), bármiféle eredmény nélkül. Már éppen ott tartottunk, hogy feladjuk, amikor az első kis mókus leugrált a fáról. Ezután csatlakozott hozzá két másik, meg néhány kismadár is - a tenyerünkre szállva ették a napraforgót!


Persze az ország legmagasabb pontján kötelező volt néhány fényképet készíteni. A kilátóba is felmentünk, szerettünk volna inni egy kávét a második emeleti presszóban, de az sajnos nem volt nyitva... A portás persze vagy nem tudta, vagy elfelejtett szólni, de mindegy, a legfelső szintről elénk táruló látvány kárpótolt minket :) De akkora szél fújt, hogy majdnem levitte a fejünket. 


Az utolsó Mátrafüreden töltött esténken elhatároztuk, hogy szépen elegánsan elmegyünk egy étterembe, és mindketten valamilyen különleges fogást rendelünk. A Feketerigó étterem pár perces sétával elérhető volt a hotelből, étlapjukon pedig olyan különlegességek is szerepelnek, mint például a rántott békacomb. Bizony. Egyébként undorodom a békától, de valahogy a békacombot úgy megkóstolnám, csak kíváncsiságból is! Végül nem emellett döntöttem persze: lazacot rendeltem, Viktor pedig rántott nyúlfilét. Mindkettő nagyon finom volt (mert persze csemegéztünk a másik tányérjából is egy-egy falatot). 


Ugyan nem volt szigorúan megszabva, hogy pontosan délelőtt tíz órakor el kell hagyni a szállást, de mégsem időztünk nagyon sokáig. Hazamenni viszont nem akartunk rögtön, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Egerbe is, megnézzük a karácsonyi vásárt, sétálunk egyet a városban, ebédelünk, és csak utána indulunk haza. 


A Minorita étteremben ebédeltünk, ami központi fekvése ellenére eléggé pénztárcabarát hely, és hangulatos is belül. Az egyik menüt választottuk mindketten, húslevest, valamint rántott szeletet sült krumplival, így került azt hiszem 800 Forintba egy-egy adag. A leves nagyon finom volt, viszont a második fogás nekem túlságosan olajosra sikerült, de persze az árát megérte, jóllaktunk. 


A várba is felmentünk, sétáltunk egyet, és elkészítettem az egyik kedvenc fotómat (a legutolsó kép). Szerettük volna megnézni a várost karácsonyi kivilágításban, de annyira fújt a szél, és annyira hideg volt, hogy úgy döntöttünk, hamarabb elindulunk haza. Nagyon jó volt ez a hétvége, sok minden fért bele ebbe az alig három napba - kétségtelenül a mókusetetés volt a legjobb az egészben! :)


Ti is szívesen kirándultok a hegyekben?
Etettetek már mókust? :)









Olvastad már?

8 hozzászólás

  1. Ó,de édes volt a mókus. :D
    Szép képeket készítettetek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nagyon aranyosak voltak! :) Azon lepődtünk meg leginkább, hogy milyen szelídek. Örülök, hogy tetszenek a fotók!

      Törlés
  2. Nagyon szép képek, szeretem a mátrát (és a bükköt) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszenek! :) Én is nagyon szeretek a hegyekben kirándulni, bár már legalább 5 éve nem voltunk, úgyhogy nagyon örültünk ennek a lehetőségnek :)

      Törlés
  3. Ez az utolsó kép tényleg nagyon szép, persze a többi is :) de a mókusok *-* én meg akarom simogatni! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Dii! :) Jaj, én azon gondolkodom folyton, hogy Debrecenben vajon a Nagyerdőben érdemes lenne-e őket magunkhoz csalogatni? Egyszer láttam egy kis mókust, amikor a buszra vártam - jó lenne, ha ott is lehetne mókussimogatást rendezni, mert nagyon cukik :D

      Törlés
  4. Jó képek :)
    A héten én is láttam étlapon rántott békacombot, de nem rendeltem :)
    Tényleg érdekes lehetett mókust simogatni, én csak futólag szoktam őket látni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszenek! :) Igen, az biztos, hogy kicsit bizarr fogás, de egyszer az életben majd szeretném megkóstolni :D

      Törlés

Flickr Images