Életképek

Több mint egy hónap telt el a legutolsó ilyen bejegyzés óta, úgyhogy komoly gondban voltam, amikor kiválasztottam ezt a néhány képet - ter...

Több mint egy hónap telt el a legutolsó ilyen bejegyzés óta, úgyhogy komoly gondban voltam, amikor kiválasztottam ezt a néhány képet - természetesen több tucat közül. Igazából az augusztus számomra nyugodtan telt, mégis rengeteget fotóztam (főleg virágokat, mint mindig... :D)


Az elmúlt hónapban meglátogattam a legjobb barátnőmet Budapesten; a barátnőimmel főztünk, szalonnát sütöttünk, vagy kávéztunk és sétáltunk; anyuval babalátogatóban voltunk és 21 éves lettem. Nagyon furcsa, mert néha még mindig gyereknek érzem magam. Máskor viszont azt hiszem, egy koravén kis mamácska veszett el bennem: rá kellett jönnöm, hogy 5 éve nem volt ilyen nyaram, amikor egyáltalán nem buliztam. Persze néha-néha iszogattunk Viktorral, vagy egy-egy barátnőmmel, de általában szalonnasütés vagy pizzaevés közben (vagy júliusban a tengerparton heverve). És mégis, ilyen jó nyaram rég nem volt. Azt hiszem, végleg kinőttem a bulizásból, de nem is bánom, mert egyáltalán nem hiányzik. Jobban szeretek meginni egy-egy sört vagy fincsi koktélt úgy, hogy hallom annak a szavát, akivel beszélgetek. Nincsen gyomorgörcsöm, hogy jaj, este a sötétben egyedül mégis hogy megyek haza? Nem költöm a pénzt feleslegesen olyan dolgokra, amik nem is boldogítanak.

Mégis micsoda egyetemista vagyok én? Néha már szégyelltem magam, hogy nem élek tipikus egyetemi életet, de aztán arra gondoltam, miért is kéne szégyenkeznem amiatt, hogy azt csinálom, ami boldoggá tesz? Jogom van eldönteni, hogy mit szeretek és mit nem, és inkább élek furcsán, ha ez furcsa, mint hogy egész nap frusztrált és ideges legyek. Nyilván vannak, akik azt hiszik, nincs életem, mert sajnos 3-4 évvel ezelőtt én is ugyanígy megszóltam azt, aki nem bulizik és nincsen legalább tíz- húszfős baráti köre. Bánom, hogy így gondolkoztam akkor, mert még nem láttam be, hogy az emberek természete lehet különböző, még akkor is, ha ugyanabba a korosztályba tartoznak. Most viszont azt mondom, hogy a bulizás is csak egyfajta hobbi, vagy inkább életstílus, az enyém pedig egyszerűen csak másmilyen. Az én hobbim a tortasütés, a fotózás és az "alkotgatás", szeretek éjfél előtt lefeküdni és reggel korán felkelni, tevékenyen tölteni el a napot. Minden ember más, nem lehetünk egyformák, és nem mindig érthetjük meg a másik ember gondolkodásmódját, de ez szerintem így van jól! :)


Tegnap reggel felvettem a tantárgyaimat, hétfőn pedig kezdődik a harmadik egyetemi évem. A héten még pihenek, és igyekszem annyit fotózni, és annyi bejegyzést megírni előre, amennyit csak lehet, hiszen nem tudom, mennyi időm lesz a blogra, ha elkezdődik a szorgalmi időszak. Picit félek, ugyanakkor várom is ezt az évet, hiszen tudom, hogy már csak két félév választ el a diplomától! :) El sem hiszem. Mintha csak most akasztotta volna az óvónénim a nyakamba az óvodai jelemet mintázó nyakláncot. 




Nektek hogy telt a nyár? Ha még tanultok, hogy viselitek a sulikezdést? :)









Olvastad már?

11 hozzászólás

  1. Jó képeket készítettél ismét, most megkívántam a szalonnát :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszenek a képek! :) Jaj, én nagyon imádok szalonnát sütni... általában egyszerre keveset bírok csak enni, viszont egy-egy szalonnasütés alkalmával 3-4 szelet kenyeret is bevágok :$ Utána pedig csak fetrengek, úgy tele vagyok! :D

      Törlés
  2. Olyan jó érzés olyan korombeli emberről hallani akit nem a bulizás éltet, hanem sokkal inkább a kreativitása megélése, stb. Nagyon, nagyon ritka az ilyen ember, légy büszke rá. Én is csak azt kapom állandóan miért nem élem ki magam. De miért is lenne baj ha egy finom sütemény megalkotása, a természet járása a hobbi, és nem az éjszakai élet:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy Te is hozzám hasonlóan vélekedsz erről! :) Sajnos, vagy nem sajnos, rám is sokan néznek furán emiatt, pedig én nem mondhatom azt sem, hogy nem éltem ki magam. Igazából lehet azért is vagyok ilyen, mert már kibuliztam magam 16-18 éves korom között, amennyire az illendőség engedi. Meg persze voltak csúnya estéim - szégyellem, de tényleg nincs rá jobb szó, ha egy lány iszik, mint a "csúnya". Mindenesetre én örülök, hogy megcsömörlöttem ettől az élettől, és egyáltalán nem hiányzik. Mióta elfogadtam saját magam, hogy már többé nem vagyok ilyen, sokkal kiegyensúlyozottabb lettem.

      Törlés
  3. Szerintem teljesen rendben van, hogy így érzel, ahogy!:) Nagy kincs harmóniában élni önmagaddal, tudni, hogy mit akarsz, mi tesz boldoggá:) A sulikezdést kicsit irigylem tőled, engem már lassan felőrölnek a mindennapok melóban, ezért is várom annyira az októberi továbbképzésem, hogy kicsit kiszakadjak a megszokottból:D
    A képek gyönyörűek lettek ismét, az utolsó nagy kedvenc*_*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így gondolod! :) Azt még nem mondhatnám, hogy teljes harmóniában élek önmagammal, mert van még pár dolog, amin tudnék javítani (pl. nem kellene túlkomplikálnom és túlaggódnom mindent), de azt hiszem, jó úton haladok! :) Elhiszem, hogy nehéz kibírni a szürke hétköznapokat, de én már várom, hogy lediplomázzak, és végre valahára dolgozni kezdjek. Persze az embernek sose jó az, ami éppen van, mindig az előző korszakot sírja vissza, vagy a következő után vágyakozik :D

      Törlés
  4. Öröm volt olvasni a soraidat! Olyan jó, hogy ilyen hasonlóan gondolkozunk! Nagyon jól megfogalmaztad azt, amit gondolok. Én is 21 éves főiskolás vagyok és engem sem érdekel a bulizás, sosem volt nagy baráti társaságom. Én sem élem azt a tipikus "egyetemi életet", helyette inkább az alkotásban, kreativitásban, olvasásban élem ki magam. De nem hiszem, hogy bármiből is kimaradnék, csak mert nem járok el hajnalban szórakozni. Ha kulturált lenne, az is más lenne persze, de mára eldurvultak a bulik. Sokkal hasznosabbak az alkotói tevékenységek helyette! Maradj meg ilyennek!
    Egébként milyen szakon tanulsz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihetetlenül örülök, hogy vannak még ilyen "csodabogarak", mint én! :) Egyetértek Veled, én sem hiszem, hogy bármiből kimaradnánk emiatt. Ahogyan fentebb is említettem, a tinikorom főleg bulizással telt, és mégis, akkor sokkal üresebb volt az életem, mint most. Állandóan elégedetlen voltam mindennel, hisztizések, veszekedések töltötték ki a napjaimat (mert a nagy baráti kör vonzza a nézeteltéréseket). Azóta inkább az emberi kapcsolatok minőségére és nem a mennyiségére összpontosítok, és nem az a legnagyobb vágyam, hogy másoknak görcsösen igyekezzek megfelelni.

      Amúgy kommunikáció- és médiatudomány szakon tanulok, a Debreceni Egyetemen. És te? :)

      Törlés
  5. Nagyon szép a szülinapi tortád! :)

    VálaszTörlés
  6. Én turizmus-vendéglátást a BGF-en!:) Akkor kitartást a tanuláshoz!

    VálaszTörlés

Flickr Images