Párizs fotónapló (II. rész)

A második (és egyben sajnos utolsó) Párizsban töltött teljes napunkon reggeli után a Montmartre felé vettük az irányt, amit a művészek neg...

A második (és egyben sajnos utolsó) Párizsban töltött teljes napunkon reggeli után a Montmartre felé vettük az irányt, amit a művészek negyedeként is emlegetnek, de itt található többek között a Sacré Coeur-bazilika, a Moulin Rouge, és még számos mulató és erotikus bolt a Place Pigalle-on. Ami nélkülünk most már üres... :D 



Bár a kis útikönyvünkből tudtuk, hol kell leszállni a metróról, mire a Sacré Coeur-re rábukkantunk, beletelt egy kis időbe. Ha ide szeretnétek ellátogatni, készüljetek fel hihetetlen mennyiségű emelkedőre, lejtőre, macskakőre és kacskaringós utcácskára! Egyébként a Montmartre negyed volt az, ami leginkább tetszett nekem Párizsban, és amit a legutóbbi itt-tartózkodásom alkalmával nem tudtam alaposan bejárni. Egyszerűen szavakba nem tudom önteni, mennyire magával ragadott ennek a negyednek a hangulata. Nem véletlenül hívják művésznegyednek. Kis zegzugos utcák, olyan graffitikkel, amelyeknek tényleg jelentésük van, és nem csak úgy odafújták őket. Minden egyes kis erkély egy külön műalkotás. Minden egyes pici utca új kalandot rejt magában. Nem is beszélve a Place du Tertre-ről, ahol a szemünk láttára festegetnek, rajzolnak élethű képeket és karikatúrákat Párizs művészei. 

Ennek a negyednek egyedül az a hátránya, hogy iszonyú könnyű eltévedni, legalább tíz embert meg kellett kérdeznünk, mire a Sacré Coeur-től eljutottunk a Moulin Rouge-ig, de megérte. Közben megálltunk rengeteg bazárban (a szuvenírek nagy részét itt vettük), láttuk a Moulin de la Galette-et, amely eredetileg szélmalom volt, most pedig étteremként üzemel, és a Lapin Agile nevű mulatót, amely több, mint 150 éves múltra tekint vissza, és ahol olyan művészek is megfordultak, mint Picasso vagy Apollinaire. Boszorkányos kis házikók és kertek, romantikus rózsaszín éttermek, kis piros székes bárok és falatozók töltik meg ezt az amúgy is élettel teli kis városrészt. Varázslatos, komolyan, sem a képek, sem a szavak nem írják le, mennyire. Ha Párizsban jártok, és van elég időtök, megéri egy, vagy akár két teljes napot is rászánni a Montmartre-ra. 

Ezután elmetróztunk a Notre Dame-ig, de mire odaértünk, olyan vihar kerekedett, hogy egyszerűen az esernyőt is kicsavarta (kitörte) a szél a kezemből. Rettenetes volt. Na, azt gyorsan kidobtam, és vettem egy újat 6, azaz HAT euróért, amelyet 5, azaz ÖT perc alatt még inkább ripityára tört a szél. Nyitott kis tavaszi cipőmben állt a víz, amikor a lányokkal felszálltunk egy kis fedett tricikliszerűségre, amely a Luxemburg kertig vitt minket. Ott már az esernyőm gyakorlatilag csak egy bot volt, amiről vásznak lógtak, és nagyon fáztam. Mivel tavaly már nagyon megjártam egyszer a felfázással, inkább úgy döntöttem, visszamegyek a szállásra, és a busz indulásáig ott várakozok, tanulgatok kicsit. Nagyon nehéz döntés volt, mert a Luxemburg kertet is meg akartam nézni, na meg a Pantheont, de nem az egészségem rovására... :(

Így hát nekiláttam metróállomást keresni. Egy francia bácsika segített nekem, de valami vonatot magyarázott, én meg nem voltam hajlandó megérteni, az hogyan kapcsolódhat össze a metróhálózattal? Olyannyira nem akartam megérteni, hogy elpityeredtem. Erre egy aranyos néni odajött, hogy "Are you upset?". Hát persze, hogy upset vagyok, mikor itt állok, ázok-fázok, és nem tudom, merre menjek :D Végül mégis lementem az aluljáróba, ahol az információs pultnál is egy nagyon segítőkész férfival találkoztam. Már az idegeire mehettem, mert sehogy nem akartam megérteni, hogyan csatlakozik a vonathálózat a metróéhoz? Nagyon jól beszélt angolul, meg értettem is, amit mond, csak hát meg voltam zavarodva. Végül felszálltam a vonatra, és mikor láttam, hogy jó irányba visz, megnyugodtam. Átszálltam a metróra, leszálltam a megfelelő helyen, beszaladtam egy marketbe, ami közel volt a szállodához, és ott vártam, amíg kicsit csitul az eső. Bár nagyon féltem egyedül egy ekkora városban, hatalmasat nőttem a saját szememben, és ez nagy szó, mert nem mondhatnám, hogy túlteng bennem a higgadtság és az önbizalom. Ha egy franciával meg tudja beszélni angolul egy másfél méteres, csepp magyar nő, hogy merre is kell mennie egy számára idegen városban, akkor ez a csepp nő bármit el tud intézni, bárhol. A boltban körülbelül egy órát tölthettem, mindent megnézegettem, vettem finom francia sütikét, madeleine-t, amit végül a hazafelé tartó úton szinte teljesen elpusztítottam, pedig az egész zacskó volt körülbelül egy kiló. Ó, de bánom, hogy nem vettem még többet belőle! *-*



Ti jártatok már Párizsban? 




Olvastad már?

8 hozzászólás

  1. De legalább kalandos, és biztosan felejthetetlen volt az utazásod :P Ismét gyönyörű képek! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, hogy kalandos volt :D Utólag már nevetek rajta, de akkor nagyon-nagyon izgultam egyedül a metrón. Örülök, hogy tetszenek a képek *-*

      Törlés
  2. Gyönyörű, gyönyörű!! Megérte az az eltévedés :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony gyönyörű volt! :) Megérte, csak a lábunk bánta, hazafelé a buszon kb. nem is éreztük őket :D

      Törlés
  3. Milyen szuper élményekkel gazdagodtál :) és gratulálok az egyedül-utazáshoz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, amíg élek, nem felejtem el ezt a csodás utat! :) Köszönöm, gondolkoztam kicsit, hogy be merjem-e vállalni, de a bőrig ázás segített eldönteni a kérdést :D

      Törlés
  4. Annyira jól elkaptad a hangulatot, hogy még a szavam is elakadt. Teljesen Francia honban érzem most magam, oooolyan szép. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El sem hiszed, mennyire örülök annak, hogy így gondolod! Éppen ez volt a célom a fotókkal, és csak remélni tudtam, hogy visszaadhatok Nektek egy kis darabnyi Párizst! :)

      Törlés

Flickr Images