Életképek

Egyetemi pályafutásom súlyos hullámvölgybe érkezett! :D Na jó, ez így nem teljesen igaz, de tegnap igencsak elgondolkoztam az életemen. Sz...

Egyetemi pályafutásom súlyos hullámvölgybe érkezett! :D Na jó, ez így nem teljesen igaz, de tegnap igencsak elgondolkoztam az életemen. Szakestünk volt, ami egy kerekasztal-beszélgetéssel indult. Olyan lányok mesélték el, mivel foglalkoznak, és hogyan indult a karrierjük, akik néhány éve végeztek ezen a szakon. Bevallom, ez engem inkább lelombozott, mint felvillanyozott. Alig múltak huszon-egynéhány évesek, és már komoly munkahelyük van, cégvezetőknek adnak tanácsot, emberek százai előtt beszélnek... és ez még nem is olyan vészes. De mindannyian már az egyetemi évek alatt elkezdtek dolgozni.


Istenem, ha arra gondolok hogy órákat szenvedek a kötelező olvasmányaimmal, nem tudom elképzelni, hogy emellett még egy munkahelyem is legyen! Elképzelhetetlen, így is alig jut időm magamra, hát még ha dolgoznék is... az alvást minimum száműznöm kellene az életemből. Az egyik lány már 5 éve egyedül tartja fenn magát - és kb. 25 éves! Egy csődtömegnek érzem magam, hogy a tanulmányaim mellett nem dolgozom, de egyszerűen tényleg nem tudom, hogy lehet bejárni az órákra, készülni a vizsgákra, és dolgozni mellette! És mi van a párkapcsolattal? Karrier vagy szerelem? Tényleg ez az élet? Egy szó, mint száz: nagyon magamba voltam zuhanva a szakest után. Hajnali kettőig olvastam A média társadalomtörténetét, reggel 8-kor felkeltem, és kezdtem megint tanulni, és a huszonvalahány kötelezőből még mindig csak hatot olvastam el. Érdemes nekem ezt folytatnom, egyáltalán képes vagyok rá? Itt élek részben a saját lábamon állva, de a szüleimtől függve továbbra is, és tudom hogy dolgoznom kellene, akkor viszont lőttek az egyetemi tanulmányaimnak. Nyilván egy kettest akkor is összehoznék mindenből, de jó átlagot szeretnék elérni, hogy átvegyenek államira, és ösztöndíjas legyek... Ördögi kör ez. Néha annyira utálom az egészet. Ezért a hosszúra nyúlt bevezető után egy vidító bejegyzés következik - mit szeretek a debreceni életben? :)


A Debreceni Egyetem főépülete - egy álom, hogy itt tanulhatok, olyan, mint a Roxfort


Csendes reggelek - amikor csak délre kell bemennem, és ráérek egy picivel tovább aludni


Mindennapos séta - igaz, ez időjárásfüggő


Twister a KFC-ből - a legkedvencebb gyorskajám


Ritka pillanatok - amikor jut időm arra, hogy megnézzek egy filmet


Amikor érdekes egy kötelező olvasmány - vannak még csodák



 Ti hogy tudjátok összeegyeztetni a tanulást a munkával, a pihenéssel, a magánélettel? 






Olvastad már?

4 hozzászólás

  1. Hát én pár hónapja végeztem. Egyetem alatt én sem dolgoztam,igaz, évente 1x azért elmentem 1-2 napra segédkezni anyukámékhoz, de az kb. semmi sem volt. Nálam a suli, a cserkészet mindennél fontosabb volt, ez már szerencsére megváltozott. Most már más a fontos, más lett az értékrendem. Igaz, még mindig nem dolgozok, de január 1-től elkezdődik a munkásélet, ha minden jól megy :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül... mielőtt elkezdtem az egyetemet én is dolgozni akartam mellette, de gondoltam, addig nem kezdek bele semmibe, amíg ki nem tapasztalom, mennyi időt vesz el a tanulás... Hát kitapasztaltam, sajnos :( De remélem a tavaszi vizsgáimat hamar letudom majd, és nyáron lesz alkalmam elhelyezkedni valahol, lehetőleg olyan helyen, ahol tapasztalatokat is tudok szerezni a leendő szakmámmal kapcsolatban! :)

      Törlés
  2. Én azt tervezem,hogy munka mellett vágok bele a felsőoktatásba.De,heti hét napot dolgozok,gőzöm sincs,hogy tudnám összeegyeztetni a kettőt.Munkát semmiképp nem akarom feladni,mert így a jövedelmem megvan,viszont ég bennem a tanulási vágy is.Annyit agyalok ezen,de nem jutottam még dűlőre,hogy mi legyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, biztosan nagyon nehéz egyszerre csinálni a kettőt. A munkádat ne is add fel, mert sajnos elég ritka, ha valaki biztos állást tud találni (főleg Magyarországon....)

      Törlés

Flickr Images