Életképek

Otthon, édes otthon... Csütörtök este jöttem haza, de ez a néhány itthon töltött nap olyan gyorsan elrepült... Debrecenben bezzeg mintha k...

Otthon, édes otthon... Csütörtök este jöttem haza, de ez a néhány itthon töltött nap olyan gyorsan elrepült... Debrecenben bezzeg mintha kétszer olyan lassan telne az idő. Amikor jelentkeztem az egyetemre, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Persze, idővel el kell szakadni otthonról, a megszokott környezetből, és belevágni az ismeretlenbe, a felnőtt életbe. Csak ne lenne ilyen nehéz! Amellett, hogy mennyi minden hiányzik amíg távol vagyok, amikor hazaérek, csalódottságot érzek. Úgy érzem, megszűnt otthonom lenni ez a ház és ez a szoba, viszont még a debreceni lakást sem érzem otthonomnak.. Egy ingázó lettem? Remélem, ez az érzés csak időleges, és abból ered, hogy még nem szoktam meg a környezetváltozást. Talán amiatt is érzek ürességet, amikor hazajövök, mert a ruháim és a kedvenc könyveim mind Debrecenben vannak, és a kis bőröndből, amivel hazautazom, nem pakolok ki, mint utazások után általában. Persze attól még jó volt itthon lenni, és pihentető... idővel nyilván még jobb lesz, ezek csak kezdeti nehézségek. Rengeteg dolog van, amiért megéri hazajönni, megéri várni, és amelyek erőt adnak a hétköznapokban :)



Általában anyu főz nálunk, de van néhány különleges specialitás, amit mindig apukám készít el. Például a lecsó, a töltött káposzta szabolcsi módra, a lapcsánka, a halászlé... és ez a különleges gombóc, ami nagy kedvencem, és ez várt most idehaza. Nem egyszerű szilvás gombóc (azt sajnos nem szeretem), hanem egy régi családi recept alapján készülő, gőzön főtt, házi szilvalekvárral töltött gombócka. Isteni finom, főleg melegen :) 


A kád... imádom a forró fürdőt, mindegy, milyen rossz kedvem van, mindig segít egy kicsit, ha elmerülök a habok között. Debrecenben a lányokkal persze mindig a zuhanyt használjuk, takarékossági okokból. Csütörtök este, amikor hazaértem első dolgom volt teleengedni a kádat forró vízzel és ázni benne egy kicsit.


Az éjjeli lámpám... Mamámtól kaptam, vagyis inkább kunyeráltam el :D Nagyon szeretem, igazi franciás hangulatot kölcsönöz az éjjeliszekrényemnek, és megnyugtató a tudat, hogy ha este felriadok, rögtön fel tudom kapcsolni. Meg persze elalvás előtt szeretek olvasni egy kicsit. Az új szobámban még nincsen éjjeli lámpám... Minél előbb szeretnék beszerezni egyet.


Az ágyam... lehet, hogy a matrac, az ágykeret, a párnák, vagy a baldachin teszi, de sehol nem tudok olyan jól aludni, mint a saját, itthoni ágyamban. 


Gömböc! Akárki akármit mondhat, szerintem a kutyák igenis megérzik, hogy meddig van távol a gazdájuk. Amikor csak elszaladok a boltba, akkor is elém jön, de csak úgy éppen, megszokásból. Amikor viszont hosszabb ideig vagyok távol, és hazaérek, úgy szalad elém, majd összeakad a négy kis lába és lobog a füle :) Annyira szeretem! Persze Gömbike mellett hiányzik a családom is, de esetükben kicsit más a helyzet, hiszen mindennap tudok beszélni velük. Gömböccel viszont nem (érdekes is lenne), ezért nem győzöm dögönyözni és becézgetni, amikor itthon vagyok.

Sajnos néhány óra múlva indulnom kell vissza, és újra belevetni magam az egyetemi életbe. Keserédes érzés, mert ugyan rossz itt hagyni a szeretteimet és az otthonomat, de már hiányoznak a csajok, a lakótársaim és a csoporttársaim egyaránt, és még talán, de csak talán, a kényelmetlen előadókban való nyomorgás is :)


Ti is éreztetek már hasonlót, voltatok kollégisták, vagy voltatok albérletben középiskolás, főiskolás, egyetemista korotokban? Nektek ki/mi hiányzott a legjobban?







Olvastad már?

2 hozzászólás

  1. Hidd el idővel szinte teljesen el fog múlni ez az érzésed és az albit jobban fogod szeretni, mint az otthoni szobádat! :) Én is így voltam vele! Nekem legjobban a cicám és a barátaim hiányoztak a fősuli alatt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, már így a második itt töltött hetem elején érzem, hogy mennyire szeretek itt lenni :D Persze azért várom a csütörtök estét, amikor indulhatok haza.. :)

      Törlés

Flickr Images